-
Goethében az az óriási, ahogyan elosztja magát. Goethe rendre kibújik életének különböző időszakaiból, és érti a módját, nemcsak annak, hogy idejében életbe léptesse átváltozásait, hanem hogy alkalmazza is őket. Goethe egyszerűen él új énjével, és csak azok ellen fordítja régi énjét, akik túlságos hűséggel ragaszkodnak hozzá.
  Van a lényében valami rendkívül gyakorlatias, ő ugyanis semmit sem hagy figyelmen kívül vagy kihasználatlanul. Ez már csak azért is bámulatra méltó, mert Goethe világéletében költő marad és ezt rejtegeti. Nem volt még egy költő, aki ennyire kevéssé pazarló módon bánt volna a tehetségével, és éppen ez a takarékoskodó gesztus az, ami az idős Goethében leginkább bosszantja az embert.
  Az önpusztítást Goethe úgy gyűlöli, ahogyan csak a pazarlást.
-
fordította: Halasi Zoltán

/Elias Canetti Feljegyzések - Európa Könyvkiadó, 2006/