Egy vers két fordításban:

Paul Valéry: Ugyanaz a varázslat

A keskeny holdkaréj szent fényt szór szerteszéjjel,
mintegy szoknyát terít, ezüstből szőve meg,
a márványtömbökön, hol egy szűz jár s mereng
gyöngyökkel s fátyolán gyöngyházszínű szegéllyel.

Sok selymes hattyunak, mely ring a nád között,
azt félig csillogó tollal súrolva éppen,
hószín rózsát szed és hint el keze, s az ében
vizen szirmok nyomán gyűrűznek a körök.

Gyönyör sivataga, magányom kába kéje,
ahol a hold alatt a hab hullámverése
kristályvisszhangjait számolja szüntelen,

mely szív bírná el a kérlelhetetlen áldást,
a végzetes egű, nagy éjt ragyogva fenn,
kardként nem tépve ki magából egy kiáltást?

Szegzárdy-Csengery József fordítása

***

Paul Valéry: Ugyanaz a tündérjáték

A keskeny holdvilág szent fényt terít ma széjjel,
ezüst-lágy selymeket, egy egész szoknya ez,
a márványtérre, hol sétál és révedez
egy gyöngy szűz, fátylasan gyöngyszínek függönyével.

A hattyúknak, melyek a nádhoz selymesen
súrolják testeik félfényű toll-hajóját,
lefoszt s szétszór a hold egy havas-színű rózsát,
amelynek szirmai kört vetnek a vizen.

Magányos szédület, gyönyörök pusztasága,
mikor a hold-himes vízforgó visszavárja
s számlálja egyre a kristály-visszhangokat,

Ki bírja el, tele az éji bűvölettel
az irgalmatlanul tündöklő ég alatt,
hogy nem tép ki sikolyt magából, tiszta fegyvert?

Nemes Nagy Ágnes fordítása

Forrás: http://www.zone.ee/aurin/