Ha már itt tartunk, íme még egy minta GL. "Fogaskerekek nyikorognak az éjben" című verseskötetéből, melynek megjelenése, tartanunk kell tőle, hogy előbb-utóbb bekövetkezik. A kötet előszavát, lábjegyzeteit (időnként a Költővel folytatott párbeszéd formájában), valamint utószavát és függelékét (benne egy, a Költővel folytatott mélyinterjúval), jobb híján én írtam, hogy ezáltal javítsak valamelyest a kötet színvonalán!!!!! Itt most a "Bizarrkák" című ciklus "Abszurditórium" nevű alfejezetének egyik komponense következik, a lírai merénylet lábjegyzetével együtt:

 

                                        ELLENÉRZÉS

 

                          Szeretem Kegyed mosolyát,

                                               Amint két füléig ér!

                                            Szemeit, a két pocsolyát,

                                               Amint elfutja a vér! (x)

 

                                            Szeretem lenge kezeit,

                                               Szépek, mint két szeneslapát,

                                            Szeretem köpcös térdeit,

                                               És lenn a két bütykös bokát!

 

                                            Szeretem szép arányait,

                                               Azt a hét akós ölét!

                                            Tölgyfatörzs-szerű lábait,

                                               Rengő húshalom alfelét!

 

                                            Mozgása: mint a mozdonyé,

                                               Oly széles, mindent elsöpör!

                                            Fahangja fülem eltömé,

                                               Nyaka meg: hájteli csöbör!

 

                                            Esze vág, mint a malomkerék,

                                               Szava mézes, mint az ecet!

                                            Sírása: ló-bivaly keverék,

                                               Ha kacag, azt hiszem, veszett!

 

                                            Maga az én régi álmom,

                                               Szörnyűbbet ennél senki se lát!

                                            Régi vágyam, hogy távozni látom,

                                               Ily iszonyún szeretem Magát!!!

(x) E verset olvasva.

                                                  + + + + + + + + + + + + +                

 

ZsL: Ha jól számoltam, ez a harmadik olyan versed, amelyben kellő tisztelet híján szólsz egy hölgyhöz. Nem tartod ezt kissé túlzásnak?

GL: Nem, mert volt három másik is, melyeket a papírkosárba dobtam sikerületlenségük miatt, meg azért is, mert hat már tényleg túlzás lett volna!

ZsL: A szebbik nem bájait dicsérő lírád mindeközben sehol sincs.

GL: A költészet igazi nagyjai már elorozták előlem ezt a komoly témát! Észrevehetnéd, hogy én csak komolytalan témákkal foglalkozom írásban! Szívem hölgyének szánt becéző szavaimat inkább élőben adtam elő, ha módom volt rá. Úgy az igazi, nem???