"Azt kérném a közönségtől, hogy a taps és a nevetés addig tartson, amíg el nem kezdem a következő poént, máskülönben kínos dramaturgiai űr keletkezik az előadásban. ÉS AZ KINEK JÓ???" (Galla Miklós)

 

Az egész vita kopasz foltokról szól és a szőnyeg(alá)bombázásról. Akkor most mossuk fel pormentesre a döngölt padlót:

 

Azt beszélik, hogy az embereknek többnyire van lelki kopasz folt a képzeletbeli fejük tetején, ahol nem látszik. Nagyon nem akarnak tudni ezekről a legtöbben. Ők nem ugranak sohasem fel, meg ne lássák az egész világunk vagy a többi ember rejtett foltját (nem füveznek); egyszerre mindig csak egy tükörből nézik magukat, nehogy meglássák a saját foltjukat (nem LSD-znek). Ilyen óvintézkedések mellett ezek a kopasz foltok persze nincsenek is, mert ilyen vizsgálati módszerek (a drogfogyasztás) mellőzésével és kellő kincstári optimizmussal foltmentesnek deklarálhatunk szinte mindent és mindenkit. Már miért is kéne tudomást venni olyan dolgokról, amelyek nincsenek is. (Ez a kalap azért van rajtam, mert jól áll nekem és divatos.) A bölcs ember ekkép vélekedik: Nagyon is sejtem, hogy sokaknak merevedése van a buszon a 15 éves kislányom hirtelen D kosarassá cseperedett keblei láttán. Ez ellen nem is tehetek semmit; elfogadom, hogy így van; azt viszont elvárom, hogy legyen feszes a nadrágja az illetőknek, és ne dudorodjon láthatóan ki, mert akkor egyenként leütöm a mocskos perverz disznókat, mint Tarzan a majmát.

 

Ami nem látszik, az nincsen is. Ne próbáljunk a szentírás, a törvények, a jogszabályok és az Úttörők 12 pontja ellenében olyat látni, amit nem is akarunk, hogy legyen; és ha volna is, akkor sem akarjuk látni. Ne szereljünk vécécsészébe kamerát. Főként ne a hajléktalanszálláson.

 

Akár vannak, akár nincsenek, a kopasz foltok mégis néha úgy kiterjedhetnek, hogy már ugrálás nélkül is sokan észreveszik az illetőn. Az ilyeneket kell úgy titulálni, mint kopaszodó (bedilizőfélben lévő), illetve szalonképesebb kifejezéssel hajritkulásos esetet (mentális problémákkal küzdő személyt). Amikor pedig szinte már mindenki látja, milyen kopaszak is, akkor járjanak sapkában, és mondják azt, azért mert jól áll (hazudják végig egész – bár nem teljes – életüket), valaki mindig árul számukra parókákat (gyógyszereket), vagy eldugjuk őket (diliházba). Ez mindannyiunk jól felfogott érdeke.

 

Megértem a (tényleg) fényes elméjű, tájékozott drogellenzőket. Respektálom, hogy nem akarnak tudni a kopasz foltokról, és normálisnak a foltmentes drogmentességet kiáltják ki. Tisztelem őket, mert meghúzzák a határt, és emberi tartásuk vagy hitük megóvja őket a határok áthágásától. Drukkolok nekik, hogy ne forduljanak ki önmagukból, és tartsák a normálisok vasgárdafrontját. Nagyon is megértem, hogyha azt gondolják (valóban) okos és tiszta elméjükkel, hogy a kopasz foltok nincsenek, azok csak drogos tévképzetek, mert ami drogfogyasztás nélkül gyakorlatilag nem látszik, annak neve drogos tévképzet. Mindebben igazuk van ugyanis. Ez mind szentigaz. Az ő igazuk, az egyház igaza, a legtöbb állam igaza, a legtöbb bíróság igaza, a legtöbb tudós orvos, és mindenek előtt a legtöbb jogi személy igaza. Tehát, ugyan ha éppen ezekből fakadóan is, de végeredményben a legtöbb természetes személy, a legtöbb ember igaza. Az emberiség megfellebbezhetetlenített globális igazsága, na.

 

Szívből megértem, hogy miért hangsúlyozzák az LSD ellenzői: A lelki kopasz foltokról szóló rémhírkeltés nem egyes marginális személyek "igazsága", hanem bizony egy elkövetői kör veszélyes, beteges, drogos tévképzete. Nyomorult LSD-sek azt érik el, hogy számukra minden csak folt hátán folt. És az, ugyan, kinek jó???

 

"Azt kérném a közönségtől, hogy a taps és a nevetés addig tartson, amíg el nem kezdem a következő poént, máskülönben kínos dramaturgiai űr keletkezik az előadásban. ÉS AZ KINEK JÓ???" (Galla Miklós)