Örkény István: Egy erotikus esemény

  Zsolozsmainak nagy napja volt.
  Kritikát írt egy sikeres drámáról, melyet mindenki dicsért. Ő azonban
kimutatta, hogy a mű tele van parázna hátsó gondolatokkal, párbeszédei
valójában erotikus kisülések, s ebben a pánszexuális légkörben még az
összecsapódó függöny két fele is mintha nemi életet élne egymással.
  Maga Zsolozsmai puritán életet élt. Például, még alig látta saját testét.
Fürödni is hosszú fehér hálóingben fürdött; az ing megfelelő helyén hasíték
volt, és ugyanott volt fölhasítva felesége inge is. Ennek köszönhették, hogy
három gyereküket úgyszólván mocsok nélkül hozták a világra.
  E kritikával Zsolozsmai pályája csúcsára lépett. Föllelkesedve, csaknem
lebegve sétált a Rákóczi úton. Azt se bánta, hogy az utca tele van pornográf
jelzésekkel. Rendőrökkel, akik a két karjukat kitárják. Hirdetőoszlopokkal -
pfuj! S aki látott kutyákat üzekedni, mit gondolhat ezekről a csuklós
buszokról? És ezt ő mind szó nélkül lenyelte volna; de odább, egy áruház
kirakata előtt, fölháborodva megállt.
  Fiatal lány állt az üvegen túl, kétrészes bikini úszóruhában, s egy nagy,
piros labdát emelt a feje fölé. A lány viaszból volt ugyan, de Zsolozsmai mégis
egy libabőr lett.
  Megállapította, hogy a lány meztelensége undort keltő. Megállapította, hogy
bujaságát - rejtélyes okokból - még fokozza, hogy a labdát a feje fölé emeli. S
megállapította, hogy (bármily hihetetlen) a lány odakacsint neki.
  Zsolozsmai, ahelyett hogy gyorsan odébbállt volna, félszegen kalapot emelt.
Zavarában elfelejtette, hogy egyszer már köszönt, és másodszor is megemelte a
kalapját. Erre a lány érzéki hangon fölnevetett, lerázta magáról az
árcédulákat, kitört a kirakatból, és rávetette magát Zsolozsmaira.
  A kritikus futásnak eredt, de nem tudta lerázni üldözőjét. Egy csomó járókelő
utánuk vetette magát, s az Astoria Szálló előtt tömegverekedés tört ki. A sarki
rikkancs, abban a tévhitben, hogy politikai fordulat történt, hirtelen háború
előtti újságcímeket kezdett kiabálni, mint Nemzeti Újság és Virradat. Ettől még
nőtt a fejetlenség, de a bikinis lány tovább üldözte áldozatát, egészen az
egyetemig, be a kapun, föl a lépcsőn, be a tanterembe, ahol leteperte saját
katedrájára, és így szólt hozzá:
  - Csókolom az édes pici nózikádat!
  Megcsókolta Zsolozsmait - egy Kossuth-díjas kritikust! - az orra hegyén,
aztán visszament a kirakatba.