Ezt a botos dolog jól hangzik, legközelebbi útunkra mindenképpen elővezetem a Kedvesemnek. :) Szerintem jól jött volna neki a Kőpataki-tótól Tátralomnicra vezető lanovka alatti lefele úton, ahol a Start állomásig tartó 600 méter süllyedést szinte végig meredeken, sziklákon lépkedve kellett megtenni sokszor a már itt említett több lépcsőfokos "lépéseket" produkálva. Mondjuk, így olykor romantikusan összekapaszkodtunk... :)
Hosszútávú teljesítménytúra érzéssel beoltva eddig én a térdfájást végig használt térdgumikkal, és a "lejtőn lefelé nem futok, sziklákon nem ugrálok" szabály betartásával ki tudtam kerülni. Most a Tátrában a "kisebb" távok miatt az előbbire nem volt szükségem, cserében az utóbbira viszont nem éreztem akkora kisértést, mint máshol... :)
Említettétek a fáslit is. Szerintem ez térdre kényelmetlen, és jól elszorítja a nem tudom miket, de a megfelelő méretű térdgumi tapasztalataim szerint nagyon hasznos, és nem is (annyira) kellemetlen viselni. Térdfájósoknak én ezt is javaslom. Persze segít valamit akkor is, ha már a fáj a térd, de megelőzés jelleggel én már korábban felraknám, és akkor vagy nem, vagy csak később alakul ki majd a térdfájás.