Kőpataki pataktól felfelé menő úton az Oszterva-nyereg felé utat értetted, vagy a Risy-s út elejét? Mi az előbbin voltunk (utóbbit nem ismerem), és ez még belefért kedvesem tériszonyába. Néha-néha ugyan visszanézett, hogy itt vajon még vissza is tudna-e jönni. Ő például már nem ül fel a láblógatos lanovkákra, de a kőpataki tó fele menő négyszemélyes kis kabinosra is csak felfele sikerült rávennem, lefele már nem vállalta be. Továbbá a Lorentz-hágó felé tervezett túráról a Fátyol vízesés melletti láncos szakaszról fordultunk vissza. Fogom-láncot-és-amin-állok-kő-alatt-zuhanós-meredek-van érzés már nem jön be neki. Eredetileg mi is gondoltunk a Risy-re, de egyelőre mi éppen ezért nem ezt vállaltuk be. Noha, ha egy ilyen úton nem is jut fel a csúcsok csúcsára az ember, nem kell csalódottnak lenni, mert a rész-szakaszok is gyönyörűek, és mindenképpen megérik a fáradságot.
Ezért is csodálatos hely a Tátra, mert lehet úgy is nem light-os túrát szervezni, hogy mindenkinek öröme legyen benne. Nálunk a Magistrale "bizonyított" először. Szép magas helyekre is felvitt kerülve a "veszélyesebb" helyeket. :)