Szia!

Lefelé a hegyről, fáradságtól lazábban kevésbé nézed, hova és mire lépsz. + A bokaszalagjaid is megviseltebbek a kőről kőre ugrálástól. Ilyenkor még bicsaklásvédőbb a magas szárú bakkancs. Én, mielőtt a Csorba-tó környékén szálltam volna meg, kb. 2000 m körül szinte mindig elgyengültem, elerőtlenedtem.