Kolonics György emlékére

"Szállnak a sirályok a fodrozódó víz fölött.
Siklik a kenud a motoros hullámok között.
Messze még a céltorony, ködbe vesznek deszkái.
Suhansz a víz fölött, mint Róma antik gályái.
Nem érzel fájdalmat, csak mész előre konokul,
Még egy óriás faágon is átgázolsz vadul.
Szembe jönnek a minisek, egyszerre százezren,
De választásod nincs, mész tovább rettenthetetlen.
Már itt az ötszáz, itt a hajó, túl vagy a felén.
Ha tested már nem bírja, szíved legyen a helyén.
Üvöltenek. A motorosból mondják az időd.
Nem is hallod, csak érzed: hogy kiszakad a tüdőd.
Nyolcszáznál még el kell indítani, rá kell tenni.
─Egy „rocsó” száguld el: valakit ki kell menteni─
Itt van az utolsó cölöp. Mindjárt vége, bírd ki!
Feszülj még egyszer neki, adj magadból mindent ki!
Vége. Most kezded érezni minden porcikádban
A szörnyű fájdalmat, szíved ott dobog torkodban.
A stégnél vagy, bár nem tudod, hogy kerültél oda,
Végre partot értél, és úgy érzed, ez kész csoda.
Fáradt vagy. A pokolba kívánod az egészet…
De ebben a percben: „Kolókám, jössz még egy ezret!”
Összeszorítod fogad, betérdelsz a kenuba,
Hiába érzed most úgy magad, mint egy rongybaba.
Mire felevezel, már minden erőd visszatér;
Te tudod már jól, hogy AZ a pillanat mennyit ér.
(Heitner Barbara)

Magyar Kajak-Kenu Sport honlap