Gázló 130

Életem első kerékpáros teljesítménytúrája. Gyalog és futva már 100 fölött járok, a futást sajna egy ideje parkolópályára kellett tennem, tavasz óta a montizás került előtérbe.
Elég kezdő szinten nyomom, 2 hete jutottam odáig, hogy vegyek spd pedált, persze egy rövid aszfaltos tekerést leszámítva rögtön a Duna Maraton középtávján próbáltam ki. Azóta volt még egy 50 kilis aszfaltos tekerésem, majd szombaton a Gázló.
Két célom volt:
1. lehetőleg esés nélkül megúszni és tapasztalatot szerezni spd használatban
2. 7 órával kezdődjön a teljesítési idő.
Balatonfűzfőn éjszakáztam, így elég volt hatkor kelni a 7:36-os induláshoz (pedig még kaszinóztunk is egy kicsit Chinoval és spetivel. A Duna Maraton tömegnyomora után magányos erdei tekerésre vágytam, ami be is jött, a Veréb erdőtől a Bakonybél Szt. Gellért téri EP-ig kb. 4 emberrel találkoztam.
Készültem a túrára, itinert és szinttérképet lamináltam, felszereltem a kormányra. Apró bökkenő volt csak, ahhoz, hogy az itiner ráférjen A/5-re kétoldalasan, 6-os betűmérettel kellett nyomtatni, ami ugye menet közben olvashatatlan. Szerencsére Chino még péntek délután megnyugtatott, hogy jól kijelölt az útvonal, csak kövessem a „hatosokat”.
Nem is volt gond az útvonalon sehol, sőt még akadt olyan hely is (a Szénahordó út előtti patakátkelésnél), ahol visszakiabáltam néhány elkeveredett bringást.
Pápavár aljáig szinte hazai terep, ezzel nagyon hasonló útvonalon halad a Bakony50 gyalogos ttúra, ami már 13x megvolt. Érdekes volt a turistautakkal párhuzamos utakon biciklizni, jól ismerem a környéket, de ezeknek az utaknak a nagy részén még nem jártam.
A Kőris hegytől kicsit féltem, de hamar sikerült beállni egy megfelelőnek tűnő pulzusra, amivel azért haladtam is. A rajttól a csúcsig két és fél müzliszeletet és kb. 3 liter folyadékot fogyasztottam, úgy döntöttem Vinyén majd megebédelek. Lefelé magamhoz képest jól zúztam, 70 km környékén észrevettem, hogy az első gumi, mintha egy kicsit lapos lenne. Gyorsan felfújtam, és csak reménykedtem, hogy egy extra lassú defektem van és kibírja végig.
Vinyére 11:40-kor, 20 perccel a pont nyitása előtt értem, de már ott volt az ep személyzete, én voltam az első, akik kapott matricát. Jöttek a gázlók, biztos voltam benne, hogy kezdő spd-sként simán beleborulok az egyikbe, de szerencsére simán átmentem mindenhol, egy családot egy kicsit lefröcsköltem, mert a második figyelmeztetés után is csak nézték, ahogy közeledek és nem húzódtak félre.
Porva-Csesznek vasútállomáson megebédeltem (vajas-sajtos kenyér + 1 Powergel), Porva után lelkesen bíztatott a falu szélén piknikelő család, utána megcsodáltam a Kőris hegyet, lélekben osztozva az éppe felfelé mászók fájdalmában :-)
A Zabolai úton néhányan jöttek szembe, azon gondolkoztam, mekkora esélyem lehet, hogy Chino vagy speti szembejöjjön. Arra jutottam, hogy 50%: vagy jönnek, vagy nem. Nem sokkal ezután Chino húzott el lefelé, nem tudom megismert-e, nagyon a lejtőre koncentrált, én persze könnyen figyeltem a szembejövőket felfelé tekerés közben, azért remélem meghallotta a köszönésemet.
Kisszépalmapusztától lefelé nagyon szerettem az aszfaltos lejtőt, bár 40 felett azt vettem észre az első keréknél, hogy picit ráz, ezt majd rendbe kell tennem.
Bakonybélben az egyik kocsmában lecsúszott fél liter kóla, ettől elég jó tempóban tekertem fel a Hajagra. Bakonybélben becsatlakoztak a 90-esek, innen végig láttam bringásokat a környékemen, szerencsére nem nagy tömegben.
Fenn a csúcson újabb pumpálás, itt már mindkét kerékbe, továbbra is a remény, hogy sikerül beérni szerelés nélkül.
Hárskúton kicsit morcos lettem az erős szembeszél miatt, de a lejtő kárpótolt. A márkói malomnál újabb pumpálás, szerencsére csak az első kerékbe, itt már éreztem, hogy beérhetek. Két 130-as utolért, elég komoly tempóban nyomták a végét, becsatlakoztam hozzájuk, innen már móka és kacagás volt a célig.
A vége 7:23 (bruttó idő, nem néztem külön nettót), nem estem, célok teljesítve.
Jó kis túra volt, még több ilyet ide nekem :-)