Kedves Label81!
Arra lennék kíváncsi, hogy régen, amikor még nem tudtak vitaminokat gyárilag előállítani, sőt, még azt sem tudták, hogy léteznek ilyenek, akkor hogy tudott optimális mennyiséget magához venni az ember? Lehetséges, hogy a táplálék akkor még sokkal nagyobb vitamintartalommal rendelkezett? Vagy ha nem, akkor a vitaminhiánynak tudható be a korai halálozás, illetve a sok járvány? Amúgy magam is szedek vitamint, igaz nem Lenkeit, de úgy érzem, hogy nagyban hozzájárul a jó közérzethez. Kíváncsi lennék, hogy te, mint orvos, hogy látod ezt a kérdést, illetve hogy az egyetemen mit tanítanak a vitaminokkal kapcsolatban?

Egyébként nagyon egyet értek abban, hogy nem lehet az, hogy mindenkinek univerzálisan egyfajta dolog használ. Én akármilyen reform étrenden vagyok már évek óta, egyszerűen ez önmagában nem elég. Vitamin nélkül nem tudok megúszni egy telet megfázás nélkül és a tavaszi fáradtság is utol ér. Viszont ismerek olyan embert, hogy egy picit sem figyel oda az étkezésére és vígan eszik mindenféle tartósítószeres és finomított ételt. Makk egészséges és ráadásul mindkét tehrhességét úgy csinálta végig, hogy egy gramm vitamint nem szedett mellette, még vasat sem, mert annyira jók voltak az értékei! Szerintem létezik olyan, hogy valakinek alkatilag jó a felszívódása, ezért nincs szüksége vitaminokra. De nem vagyunk egyformák és valakinek pont a vitamin segít, sőt van olyan, akinek csak a nagy dózis. Épp ezért kár ezen vitatkozni, szerintem...