Egy kis Gázló az én klaviatúrámból is.

Hajnali ötkor keltem, majd egy óra múlva a kocsiban ültem. A hét órás indulást céloztam meg, de ezt bőven sikerült alulmúlnom. Mire leértem Veszprémbe, kipakoltam majd kivártam a meglepően hoszú sort addigra 8 óra lett. Sok eszemmel két dolgoz otthon is hagytam: a kulacsot és a naptejet. Szerencsére az üdítőket a táskámban tartottam, így azok velem jöttek (bár egyet félig elfogyasztott státuszban elhagytam a Fodor-tanya után az ösvényen).

Hát elindultam. Egyedül. Szépen mentem a magam tempójában. A tavalyi év nagyon sokat segített, sokkal magabiztosabban mentem egy-egy elágazásnál. Szerencsére mindig a jó irányban.

Herend után kezdett a pulzusmérőm rakoncátlankodni, és ez odáig fajult, hogy egy fél órával később be is halt, csak időnként mutatott némi jelet. Szerintem a jeladó merült le.
Bánkútig nagyon jól ment a tekerés, de a Hajag idén is kifogott rajtam. Sajnos ott többször meg kellett állnom. Utána már szerintem kimerültem, Hárskút felé a földúton estem is egyet, amitől a hátsó váltó kicsit önállósította magát, nem igazán azt a sebességet kapcsolta, amit a kijelzőn láttam.
Márkó után már egyenesen a "Fáj a minden" stádiumban voltam, szenvedtem, de legalább nem tévedtem el. A vége 5:34 lett a saját órám szerint, amidurán 45 perccel jobb, mint tavaly.

Magáról az útvonalról nem igazán tudok írni. Aki járt ott tudja mit látott, aki meg nem az jöjjön el jövőre és nézze meg! :)
A HBSE-nek egy hatalmas dícséret, hogy minden EP-n mosolygós társaság, a legtöbb kereszteződésben felfestés, a szétválásnál és a Hajagon életmentő frissítés. Jövőre remélem még egyszer.