Hát akkor pár szó a Gázlóról...
Ez volt az eddigi legnehezebb G90-em, de furcsa mód most mentem a legjobb időt is egyben, kb. 6:50-et. Tavaly 7:30 volt.
Minden szépen indult, kb. 9-es rajtot céloztam meg, így 7:30-kor indultunk Agárdról. (Mint később kiderült, az agárdi alvás jó ötlet volt, mert ha Bp-ről indultunk volna, akkor sokakhoz hasonlóan mi is belekerültünk volna a balesetek miatti dugóba....)
Leértünk, neveztem, összepakoltam, és 8:58-kor el is indultam. Remek volt minden egészen a 20. kiló környékéig, amikor is zsinórban négyet tüsszentettem. Aztán pár perc múltán ismét párat. Mondom magamban: csak nem?! A válasz nem késett sokáig: de. Allergia. Ez a dög már cirka 20 éve keseríti meg az életemet, de rendszeres antihisztamin kezeléssel elég jól kordában lehet tartani. Hát most felülkerekedett... Ez azt jelentette, hogy a hátralévő 70 kilométeren menet közben 5 percenként tüsszentettem egyet, kettőt, és hozzá folyamatosan folyt az orromból a híg lé. Aki nem allergiás, az el sem tudja képzelni milyen szar dolog ez...
Hiába fújja ki az ember az orrát, mintha mi sem történt volna, pár perc múlva ismét folyik. A klasszikus szipogós-kiköpős (bocs...) megoldás sem működik ilyenkor, ezt nem lehet hosszú órákon án - főleg 35 fokos melegben - csinálni. Annyi volt csak a szerencsém, hogy kb. 25 zsepi volt nálam, így volt mibe termelnem. A többi a kesztyűm orrtörlő részében végezte... De ötpercenként megállni, és orrot fújni... ehh...
Ettől kezdve már semmit nem tudtam élvezni a túrán, az Odvaskő előtti, és a Hárskúti lejtőt sem, nemhogy a Hajagot. A folyadékot próbáltam pótolni, 5 liter izó+víz fogyott, de még mindig nem állt helyre a folyadékháztartásom... A napszúrást már meg sem említem, visszafelé a márkói malomnál a szekérúton kétszer néztem hátra, amikor rámcsöngetett a villamos...
Na mindegy... jó volt. Sok emlékkép van még bennem: A Fodor-tanya előtt utolértem egy traktor és a vontatmányt, nagyon kedvesen félreállt. Ugyanígy egy leharcolt régi UAZ kisbuszt márkó után (egy gyerek vezette, apja dirigált neki). Előttem van egy nagy dumás csaj képe, akinek kedvesen szóltam az odvaskői lejtő előtt, hogy szerintem tegye fel a fejvédőt (a kormányon lógott), mert hosszú lejtő jön. Olyan szúros szemmel nézett rám, hogy gondoltam jól van, neked mindegy.
Sajnos nem tudtam a befutó után társasági életet élni, befeküdtem a hullaszállítómba, igazán belevalónak éreztem magam, és egy óráig csak feküdtem, sós kekszet ettem, ittam. Utána Gabival elmentünk a cukrászdába, ott benyomtam egy jégkását, az kicsit jó tett. Este 8 óra felé értünk vissza Agárdra, és 12 órát aludtam egyhuzamban...
Köszönöm a HBSE-nek a szervezést, minden klassz volt. Jövőre ismét ott leszünk!
|
