Néha még...


Néha még versekről álmodom.
Kóbor illatok lengnek szózuhatagok felhői alatt.
Szavakat keresek, de a mondatok nem találnak hozzám.
Betűk és hangok kavarognak,
kérdőjelek lógnak fejem felett,
dallamfoszlányok szakadozó fátyla
hull arcomra, s oszlik köddé, éjsötét káosszá
újra és újra minden szólam.
Végül körülölel a csend.
Felhővé vált szavak emléke leng,
menta és bazsalikom, hársvirág
hullatja illatát sósízű arcomra,
míg néha rebbenő pilláim mögött
versekről álmodom.