Szádeczky-Kardoss Samu:

„Földrajzi kommentárunk a fenti szöveghez a következő. Singidunum ma Belgrád. Sirmium Sremska Mitrovica (középkori magyar elnevezéssel élve Szávaszentdemeter). Bononia ma Vidin. A Prok­liané vidéki hegyi átjárók Kulakovski (II, 466) szerint talán a Balkán gerincén átvezető legkeletibb hágókat jelölik a Markianopolis (Reka Devnja) és Anchialos (Burgas–Pomorje) közötti úton; persze ez a lokalizáció csak hipotetikus (vö. V. Tapkova­-Zaimova: FGHB II, 318), bár V. Beševliev rendkívül tanulságos történeti földrajzi vizsgálódásai meg­erősíteni látszanak az orosz tudós feltevését (V. Beševliev, Bemerkungen über die antiken Heer­strassen im Ostteil der Balkanhalbinsel: Klio 51 [1989] 483–494, különösen 486–488). Szerinte a mai Goren Čiflik falucskától kb. öt kilométerre délre előkerült római mérföldkő táján lépett be a szóban forgó hadiút a Balkán szorosaiba; maguk az erődí­tett tereprészek, amelyeket Salbianos egy ideig sikerrel védett, a Kamčija és a Dvoinica (régebbi nevén Čifte) folyócskát elválasztó hágónál lehettek Belibe és Golica falvak között. Sabulente Kanalion hegyi rétje (vö. 31. §) az avarok által követett hadiút mentén Anchialostól nem messze feküdhetett (Beševliev, id. mű 487 az antik itinerariumokban fellelhatő Carsaleon, ill. Cazalet hellyel véli azonos­nak Kanaliont, amelynek Canalium [görögösen Kanalion] elnevezése paleográfiailag valószínűsíthe­tően másolási hibával torzult az említett név­formákká). Boor helyesen különbözteti meg az Anchialos melletti Alexandros-templomot jelen passzusunkban a Driziperához tartozó és a mártír sírját magában foglaló Alexandros-szentétytől (Theophyl. Sim. VII, 4, 11 et 5, 2; másképpen vélekedik Jireček, Die Heerstrasse von Belgrad nach Constantinopel..., Prag, 1877, 60). Drizipera ma Buyuk-Karaščiran (~Karaštiran, ill. Odrinsko; vö. Jireček id. mű és FGHB II, 319). Pe(i)rinthos (másik bizánci nevén Hérakleia) ma Marmaraereğlisi (ill. Eredi; lásd fel­jebb a 37., ill. lejjebb a 40. paragrafust). Didymotei­chon (ma Didimoticho[n]; vö. E. Kirsten–W. Kraiker, Griechenlandkunde, Heidelberg, 1962, 777 és Forgács A.–Szabó M., Görögország, Bp., 1977, 168) említése azt mutatja, hogy Priskos a perinthosi harc után a via Egnatián nyugat felé vonult (a kagán alighanem követte), s aztán északnak, majd ismét keletnek fordulva kerülővel tért vissza a Perinthos~Hérakleia közvetlen közelében fekvő Tzurullonba.

Itt jegyzem meg, hogy Sirmiumból a Száva folyá­sától jobbra fekvő területen át is vezetett valami út kelet felé az Al-Duna irányában, bár a római itinerariumok (K. Miller, Itineraria Romana, Stutt­gart, 1916, 498) arról nem látszanak szólani. A jelen Theophylaktos-passzus (VI, 4, 4–6) mellett Menand­ros Prot. feljebb a 23. § végén megbeszélt helye (EL p. 472, 20–28) is mutatta ezt.”