"Ha tanításról van szó, szeintem vannak olyan nyelviskolák, amit te is említettél, akiket olyanok irányítanak, akiknek semmi közük az egészhez. Volt szerencsém ilyen suliba járni, sajnos."

Nekem is volt szerencsém ilyen sulihoz, sőt pont egy ilyen volt a kedvenc munkahelyem. Az ottani főnök becsült minket, és ezt ki is mutatta, teljességgel hiányzott belőle a szakmai főnökök "én sokkal jobb vagyok nálad" jellegű arroganciája.

Tudom, elsősorban gyakorlat kell a tanításhoz, nem a papír, de ha már az ember ott van az egyetemen, annyira minimális energiabefektetéssel meg lehet szerezni azt a tanári képesítést is, hogy nem értem, miért hagyja ki valaki, ha tanítani akar.

Mellesleg említetted a 8-10 éveseket, hát szerintem meg pont hogy az ilyen kicsi gyerekek kezeléséhez kell kőkeményen didaktikát tanulni. Én egyetemet végeztem, meg tanárit is, imádnak a gyerekek, értek a nyelvükön, amíg játszani kell velük, de ha azért hozták hozzám, hogy nyelvre tanítsam őket, mindig csak a kiemelten tehetséges kicsikkel tudtam mit kezdeni, akiknek már úgy működött az agya, mint a kisgimiseknek. Nem véletlen, hogy alsó tagozatban csak tanítói végzettséggel lehet tanítani.