Pont ez az, a "senki nem ért a tanításhoz", amivel kapcsolatban most leírok egy-két dolgot, bár nem szerettem volna ebbe belemenni... Ez egy nagyon relatív dolog, szerintem.

Amikor egyetemre jártam, az évfolyamunkról több olyan diákot is ismertem, akik vagy nagy büszkén, vagy szégyenkezve ugyan, de különféle esti kocsmázások alatt "megsúgták", hogy úgy szereztek aláírásokat középiskolai tanároktól, hogy egy darab órát nem kellett ott tanítaniuk. Hogy az adott iskola igazgatója hogyan/miért írta alá a papírokat, halványlila gőzöm nincs...

Volt olyan, akinek a saját szülei adtak igazolást arról, hogy diszleksziás, és mentesült a 2 db nyelvvizsgakövetelmény alól.. stb stb, ráadásul nem egy nevenincs egyetemről van szó, sőt)

A lényeg, amit mondani akarok - de ez azt hiszem, már elhangzott itt is - hogy a tanári képesítés nem bizonyíték egy tanár elkötelezettségére, lelkesedésére, odaadására, emberségére, és megkockáztatom, talán arra sem, hogy alkalmas a pályára. Nyilván, ha igényesek vagyunk, akkor a tanári képesítést is kérjük a jelentkezőktől, de mi van akkor, ha úgy látjuk, hogy pl a 8-10 évesekkel egy olyan jelentkező találja meg a hangot, akit imádnak a gyerkőcök, de akinek nincs tanári végzettsége? Csak ezért nem vehetem fel a másik jelentkezőt, aki láthatóan unja a saját óráját, de bezzeg van tanárija! Ez a suli egy kisvárosi iskola lesz, itt nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne szeressenek a gyerekek ide járni (hihi).   

Ha tanításról van szó, szeintem vannak olyan nyelviskolák, amit te is említettél, akiket olyanok irányítanak, akiknek semmi közük az egészhez. Volt szerencsém ilyen suliba járni, sajnos. Ilyen emberek már a berendezésnél, a tanulótér kialakításánál elhibázzák a dogot. Cél: minél olcsóbb munkaerőt alkalmazni. Lehetőleg diákokat, úgy olcsóbb. A srácnak, aki tanított, nemhogy diplomája nem volt, de még szigorlata se, úgy esett be az órákra, hogy alig állt a lábán, soha nem készült az órákra, persze ez a vezetőséget abszolút nem érdekelte. A lényeg, hogy a tanárit, azt csinálta közben, muszályból, és marhára utálta, ő mondta. Persze lehet ilyen tanár egy diplomás tanárból is.

Ezzel szemben vannak olyanok, akik annyira, de annyira jók a nyelvtanításban (ilyet is megismertem, miután leléptem a fenti iskolából), és élvezik a tanítást, látni rajtuk, hogy szívből csinálják, ezen kívül tényleg értik a dolgukat, annak ellenére, hogy nem csinálták a  tanárit. Persze az a legjobb, ha egy ilyen lelkesedéshez és rátermettséghez tanári képesítés is társul, de én most úgy látom, hogy nem feltétlenül szükséges. Ha rajtunk állna, hogy kiket veszünk fel, és ha nincs erre vonatkozó szigorú szabályozás, akkor a diploma lenne feltétel, meg még egy csomó minden, de a tanári képesítés, az inkább "csak" előny. Egy vagy két próbaoktatáson úgyis kiszúrjuk azokat, remlhetőleg, akik nem azért jönnének tanítani, mert ez a hobbijuk is. :)

Jó éjt!