-
Henry Wadsworth Longfellow: A NAPNAK VÉGE

THE DAY IS DONE

A napnak vége, sötét száll
   Az Éj szárnya alól,
Mintha fönt repülő sas
   Szárnyából hullna toll.

Egy falu fénye villan
   Eső- s ködfüggönyön át,
És megüli a lelkem
   Valami szomorúság.

Ez a vágy és szomorúság
   Nem kín, vagy fájdalom,
Úgy rokona a könnynek,
   Ahogy köd s eső rokon.

Jöjj, olvass valami verset,
   Őszinte, egyszerű dalt,
Feledjem e nyugtalan érzést,
   S a napi hivatalt.

Ne legyen régi mester,
   Ne legyen hősi bárd,
Kiknek lépte az Időknek
   Csarnokán hallik át.

Mint Mars dala, azt sugallják
   E magasztos gondolatok,
Hogy örök harc az élet -
   Pihenni akarok.

Szerényebb költőt olvass,
   Kiből úgy szakad ki a dal,
Mintha szemekből a könnyek,
   Felhőkből zivatar.

Költőt, aki nyugtalan éjen
   S dolgos napokon át
Sem feledte a lélek
   Gyönyörű dallamát.

Csak ilyen dal csitíthat
   A gond vad ritmusán,
Mert olyan, mint az áldás
   Az imádság után.

Majd válassz olyat a könyvből,
   Ami neked kellemes,
És add gyönyörű hangod
   A költő rímeihez.

És zene árad az éjben,
   S a nappali búbajok:
Mint ha karaván fölszedi sátrát,
   Lopva eloldalog.
-
fordította: Ferencz Győző

/Amerikai költők antológiája - Európa Könyvkiadó, 1990/