"Nem adjátok fel amint látom."

 

Miért kéne nekem feladni? (Mondom, írd egyes számban.)

Pár magabiztosnak tűnő tőmondaton kívül mit hoztál fel az egyértelmű ábrázolásokkal szemben? Nosza, nem kell tovább titokzatoskoni, ha tényleg lapul valami a tarsolyodban, csak bátran... elő a farbával.

 

 

"Nos azt megtudjátok határozni, hogy mire használtak ennyi különböző májmodellt?

Mi cél szolgáltak?"

 

Az auspiciumhoz hasonlóan a haruspicium célja is a jövendő kifürkészése volt. A haruspicium egyik, feltehetően legkedveltebb válfaja volt az állati májból történő jóslás az etruszkoknál és az ókori Rómában. Az utóbbi államban kezdetben kizárólag etruszkok töltötték be ezeket a tiszteket, és a szenátust kiszolgáló jósok mellett magánzó haruspexek is voltak, akik rendszerint politikusok mellé szegődtek. Ugyanis az égi jelek állati májban megfigyelhető jelentkezése rendkívül fontosnak számított például hadjáratok indítása, békekötés, szövetkezés alkalmával, de a mindennapi belpolitikai, sőt a vidéki gazdasági életben is. Livius négy jelentősebb katonai eseményt említ, amelyek előtt a hadvezér a haruspexek közvetítése útján tudakolta meg az istenek akaratát. A III. századtól kezdve pedig a várost vagy a magistratusokat illető csodajelek értelmezését is a haruspexekre ruházták. Ugyanebben az időszakban már nemcsak a városban, hanem vidéken is kértek a haruspexektől tanácsot, ezt elsősorban az idősebb Cato művéből tudjuk, aki elítéli és mindenféle haszonleső, a komédiákban parazitaként szereplő, a gazdákat befolyásoló jóssal egy sorba állítja őket. Ennek ellenére találunk a haruspexeknél a föld művelésére vonatkozó útmutatásokat is.

 

A principátus idején a béljóslás szigorúbb felügyelet alá került: feltehetőleg Augustus szervezte meg a 60 béljós testületét, amelybe immár nemcsak etruszk származású jósok tartoztak. A császárság idején az állami béljósok feladatköre kiszélesedett, a 60 fős testülethez a szenátus fordult, míg a császári haruspexek az uralkodóval álltak közvetlen kapcsolatban. Az I. századtól kezdve az itáliai területeken és a provinciákban is elterjed a disciplina Etrusca, amelynek fő tanait immár latinul teszik közzé. A Severusok idején létrejön a haruspex legionis tisztsége, illetve a császári haruspexek állami díjazást kapnak.

 

A II. századtól kezdve a régi római vallás tisztségeinek felvételével az idegen vallásokkal szemben a római hagyomány, a mos maiorum védelmezőiként lépnek föl. Diocletianus idején még szerepet játszanak a keresztényüldözés kirobbantásában. A későbbi uralkodók rendeletei folytán, valamint amiatt, mert az egyre inkább teret hódító keresztény teológia a béljóslást minden egyéb jóslási és mágikus tevékenységgel együtt a démonok hatókörébe sorolja, egyre jobban kiszorulnak Rómából.

 

Vö. Marie-Laurence Haack: Les haruspices dans le monde romain (A haruspexek szerepe a római világban); Ausonius, Bordeaux, 2003 (Scripta Antiqua VI., doktori értekezés)