Szádeczky-Kardoss:

„Haussig (p. 296 n. 19, 409–413) a császár kivonulását Anchialosig merőben történetietlen elbeszélésnek tekinti Theo­phylaktosnál. Azok az ellentmondások azonban, amelyekre a tudós ezt a megállapítást alapozza, való­jában nem olyan feloldhatatlanok, hogy miattuk az egész epizódot a mesék birodalmába kellene utalnunk. Legfeljebb annyi igaz, hogy Simokattés a maga retorikus írói alapállásának megfelelően bizonyos regényes elemeket túlságosan kidomborít, ugyanakkor pedig a földrajzi és időrendi pontos­ságra nem vet elég súlyt. Magjában és alapvonásai­ban azonban történeti tényként kell kezelnünk Maurikiosnak az avar hadszíntérre indulását. ­Igaz, hogy historikusunk szónokiasan kiszínezett előadásában akadnak az avar történelemtől kicsit távolabb eső epizódok is; mégsem lett volna indokolt néhány mondat ki-kihagyásával a fordítás folyama­tosságát minduntalan megszakítani. Ráadásul a regényes mozzanatok egy részébe olyan anyag is beépül, amelynek közvetve és áttételesen bár, de azért van avar vonatkozása. Így például a testőr­gyilkos gepida alakja a császári seregben arra emlékeztet, hogy az avarok nem ok nélkül követelték korábban a Keletrómai Birodalomba befogadott gepi­dák kiszolgáltatását (17. §); azokat Bizánc ellenük is felhasználhatta. Vagy: a Maurikios császár körül jelentkező baljós események alighanem az uralkodó egy évtizeddel későbbi tragikus bukására utalnak előre, s ez a bukás, látjuk majd, a bizánci–avar fronton döntő változást eredményezett.”