dolna
2008.06.30
|
|
0 0
667
|
Szép Ernő: Két vers
Egyszer, vágtató gyöngy hintórul Aranyat szórni a népnek, aki kódul.
Mérgezett virágok közt egy éjben Elveszteni az eszemet a kéjben.
Egy kéz ... egy csókkal hajolni feléje, Hogy az életet és a halált megérje.
Egyszer olyat sírni, hogy a sírásom A két orcámon végig árkot ásson.
A végtelen tengerbe beleúszni, Odaveszni, el se búcsúzni ...
***
Járok-kelek, megállok, Nézem a házakat, Nézem a kocsikat, A fáknak rácsait, A lámpák oszlopát, Nézem a boltokat S megnézek minden embert, S nézem a ligetet, Füvét, virágait, Nézem a hidakat És nézem a Dunát, És gyárak füstjeit És a felhőt az égen S mindig gondolkozom, De amit gondolok Úgy elmegy mint a zaj, Úgy elmegy mint a füst, Úgy elmegy mint a víz, Úgy elmegy mint a felhő.
Forrás: Nyugat, 1912.12.szám
|
|