Szia Lcsili!

Ha a többi író is, aki azt mondja, hogy meg kell nézni, megkérdezném tőlük, hogy milyen kép ugrik be azonnal az elhunyt szerettükről, akkor mit válaszolnak?


Én nem mondom, hogy meg kell nézni, én összesen annyit mondok, bármilyen hülyén hangzik is: "nekem bevált".

Lehet, hogy van, akinek ez az utolsó kép mindent eltakar. Én láttam nagyon közeli hozzátartozóimat (édesapámat, nővéremet, feleségemet, anyósomat) holtan, sőt - mint írtam tegnap - volt akinek fogtam a kezét mikor elment. Egyikükről se az a kép ugrik be először. Hogy őszinte legyek, nem is egy kép ugrik be először. Hol ez, hol az. Attól is függ, hogy milyen összefüggésben gondolok egyikükre vagy másikukra. Pl. éppen egyiküknél - miközben fel tudom idézni azt is, amikor másnap a kórházban láttam kisimult arccal, frissen mosott hajjal, vértelen ajakkal, sokkal többször eszembe jut, ahogy előző este vidáman elbúcsúztunk a kórház folyosóján. Szóval miközben nem felejtettem el az utolsó képet sem, nagyon-nagyon ritkán jut hirtelen, elsőre eszembe. Ugyanakkor édesanyámtól nem tudtam elbúcsúzni, engem a mai napig kicsit zavar. Ez is nyilván egyéni.

Hangsúlyozom, hogy mindez egyéni, ez csak az én egyéni tapasztalatom, nyilván minden személy, minden kapcsolat, minden szituáció más. Szvsz ne legyen lelkifurdalása annak, aki nem búcsúzik el, és ne aggódjon, aki elmegy elbúcsúzni.


Üdv:

halihó