Sok ismerosomon, baratomon erzek hasonlot mostanaban. Marmint azt, hogy elkeseredett attol ahogy otthon mennek a dolgok.

Azert ez (legalabbis orszagos szinten) idoleges dolog. Gondoljatok bele abba, hogy pl. hany erdelyi magyar jott at Magyarorszagra 1990 es 2000 kozott. (Vagy meginkabb: ment el kulfoldre, mivel Magyarorszag keptelen volt felfogni, hogy ahogy mi kezeljuk a sajat nemzetunk kulhoni tagjait, az megalzobb, mint ahogy Nyugat-Europa kezeli a kulfodieket... de ez mas tema...) Szoval elmentek kulfoldre nagyon sokan, mert otthon evekig, akar evtizedekig nem boldogultak.

Aztan ahogy elindult a gazdasag, szep lassan hazaternek. Most egy banki kozepvezeto jobban keres Bukarestben mint Becsben mert olyan szinten van hiany szakemberekbol, hogy a nyugati fizetesek fole igerve csabitjak haza oket. Raadasul Nyugat-Europa eppen szinten nem muzsikal fenyesen, es valoszinuleg meg sokaig stagflacios godorbe ragad.

Szoval en azt mondom: soha ne mond hogy soha. Ha lenne olyan perspektiva Magyarorszagon szamomra, ami csak kicsit rosszabb mint az itteni, akkor en mar mennek is haza. Mert azt a kis negativumot ellensulyozza a belso honvagy. De egyenlore valoban akkora a kulonbseg, hogy boven a fajdalomkuszob felett marad.

Ettol fuggetlenul nem gondolom azt hogy ez az allapot tartoan fennmarad Magyarorszag es a kornyezo orszagok kozott. Csak most Magyarorszagon van het szuk esztendo, es pl. Romaniaban es Szlovakiaban het bo. A 90-es evekben meg forditva volt.