Sokminden távolt tarthat az Istenre figyeléstől, talán éppen leginkább a többiek elismerése és csodálata tárgyi tudásunkért. Ez igaz a teológusokra is! A hívők szerények, nem kérkednek tudásukkal, talán mert az igazán okos emberek (akár hívők, akár nem) tudatában vannak, mennyire keveset is tudnak. Csak a féligazsággal megelégedők, az áltudományokban és részismeretekben megragadt emberek gondolják, hogy már mindent tudnak, és boldogulnak egyedül is. A hívők nem állítják, hogy Isten létezése tudományosan bizonyítható, a nem hívők pedig nem tudják bizonyítani sem tudományosan, sem másként, hogy nem létezik Isten. Ezért része a "nagyvonalúság" (vagy ha jobban tetszik: felelőtlenség) a hívő életének, aki nem a maga ura, nem maga irányítja az életét.