A török kor végéig a dolog nagyon egyszerűen magyarázható.

 

Megerőszakolták a nőket és ha véletlenül nem halt bele szerencsétlen, akkor rabszíjoon egymás után kötve elhurcolták. A rabdszolgakereskedő a terhes nőknek meglehetősen örült is ráadásul, mert dupla a haszon.

 

 

Ez a rabszolga dolog csak a történelmi közelmúltunkban került le a terítékről.

 

A szentendrei betelepülőkről pedig elsősorban azt lehet tudni, hogy török elöl menekülő ortodoxok. Jórészt szerbek, de mint a korabeli nevek arról tanúskodnak, elég sok egyéb etnikumhoz tartozó is lehetett köztük.

 

Az ics, vics (fi ) végződés egyébként a névképzés gyakorlatában II.József rendeletével általános és pláne hivatalos lett az ortodoxok számára. Ezek között az ortodoxok között jónéhány nem szerb is volt.

 

A legjobb példa erre az Istókovics családnév.

A szerbben az Istók sem becézett, sem eredeti hosszú formában nincs jelen.

Szlovák betelepítés pedig megint csak necces, hiszen a békési "szlovákok" és az általuk később alapított Nyíregyháza és környékének "szlávjairól" közismert, hogy evangélikusokként telepítették oda őket a Felvidék középső részén levő területről, elsősorban Selmecbánya és vidékének bányaterületeiről. A temetők sírfeliratait elemezve az óegyházi cseh nyelv  az, ami a vallásban használatos. Feltehetőleg eredetüket a J. Griska morva condottieri cseh és morva huszitáinak és az általuk kelyhes hitre térített felvidékieknek a keveredéséből lehet magyarázni, ráadásul sok Csehországból a fehér-hegyi csata és következményei után menekülő is köztük talált menedéket.

Természetesen lehettek közöttük akár etnikailag szlovákok is.