A kettős-inga "kísérlete" tipikus eset. ez ebből jól követhető az összes hülyesége.
Egely a mozgásra ( pályára !!! ) értelmezte a Noether-tételt , ami tragikus.

Ha van egy rendszerem, amiben találok olyan szimmetriákat ,amelyek differenciálhatóak
(folytonosak valamely dimenzió mentén) akkor találok hozzá MEGMARADÓ mennyiséget a szimmetria fajtályától függöen. Ezek a szimmetriák egyébként ezért szimmetriák, mert invariánsak valamely transzformációval szemben. (eltolás, forgatás ...)
Ha azt tapasztalom, hogy a szimmetria:
Időbeli eltolásra invariáns -> az energia megmaradást kapom ,
térbeli eltolásra -> impulzus megmaradást, kapom ezek maradnak állandók a rendszerben.

A gyakorlatban felírjuk, pl. a mozgás Lagrange-fgnyét, és azt elemezzük,
Pl L = 1/2m*(v*v)
1.) L-ben nincs idő tehát megmaradó mennyiségem lesz , méghozzá az energia.
2.) Nincs benne hely, tehát eltolásokra szimmetrikus marad
3.) Elforgatásra is szimmetrikus (v*v) miatt, (mindig pozitív)
Lendület, perdület, impulzus, energia mind megmarad.



Lehet új elméletekkel előállni, semmi gond, de elméletileg és matematikailag meg kell indokolni. Mesélni bárki tud. Ez így nem más mint sci-fi.