Szent Mihály lován temetkeztek a várkonyok

 

Múlt-kor

 

2007. 07. 13.

 

 

A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Tiszavasvári határában egy nyitás előtt álló agyagbánya helyén teljes avar kori településre bukkantak két temetővel, kutakkal és házakkal a nyíregyházi Jósa András Múzeum régészei.

 

Magyarországon egész mostanáig nem került elő teljes avar kori település, az autópályák mentén csak részletekre bukkantak a régészek. Tiszavasvári a kezdetektől fogva fontos szerepet töltött be a térség történelmében: közelsége a Tiszához, a Tokaji átkelőhöz, a rajta áthaladó kereskedelmi utak, a lakható, árvízmentes dombjai, a viszonylag jó termőtalaja kedvezett a megtelepedésnek. A régészek ennek lehettek tanúi, amikor 2007 márciusában megkezdték Tiszavasvári határában a megelőző feltárásokat. Terepbejárás során már korábban lokalizálták a rézkori és a késő avar települést.

 

A több ütemben létesítendő agyagbánya kivitelezési munkálatai – melyet a beruházó cég hozzáállásának köszönhetően a leletmentés ütemenként jóval megelőz – pedig szintén alátámasztották a szakértők feltevéseit. "Az eddigi eredmények alapján is jól látható volt, hogy meglehetősen intenzív megtelepedéssel számolhatunk" – nyilatkozták a Múlt-kornak Kurucz Katalin és Lukács József, a nyíregyházi Jósa András Múzeum régészei.

 

A késő avar korszakot – a feltárás jelenlegi állása szerint – 42 ház, 23 kemence, 47 gödör, 7 kút, és 4 árok képviseli. A régészek feltételesen ide soroltak még 6 házat, 6 kemencét, 9 árkot, valamint több gödröt. Ezek leletanyagot nem tartalmaztak, de kialakításuk e korszakot idézi. A házak kivétel nélkül félig földbe mélyítettek, cölöpökön nyugvó paticsfalúak, és átlagosan 12–16 négyzetméter alapterületűek. Bennük legtöbbször fazekak, kövek, csonteszközök, sütőharangok kerültek elő, és gyakran találkozhatunk az egyik sarokban kemencével, amelyek gyakran kőből épültek. A település nem lehetett hosszú életű, az ásatás során megfigyelt jelenségek alapján valószínűleg leéghetett.

 

A humuszolás során az derült ki, hogy két – a településsel egykorú – temető is van a területen. Az egyik 5 sírból álló családi sírkert lehetett, míg a nagyobb – mintegy 120 síros – temető a faluhoz tartozhatott. Jellemzőjük, hogy sorokba rendezve, koporsóba temetkeztek, melyet egy "Szent Mihály lová"-nak nevezett kerevetre vagy ágyszerű alkalmatosságra helyeztek.

 

A gyerekek gyöngysorból álló nyakláncot, a férfiak övet, vaskést, néha tarsolyt, a nők fülbevalót, orsógombot, övet, kést kaptak útravalónak. Mindegyik sírba tettek élelmet, melyet legtöbbször birkacsontok formájában találunk meg, ritkán edénybe helyezve. A sírok egy részét a temetés után több évvel kirabolták. Ezek főként a fegyveres előkelők sírjai voltak, melyekben azonban még így is találunk páncéllemezeket, tegezvereteket, íjmerevítő csontlemezeket és övvereteket.

 

A bánya 2007. évre eső ütemeit tekintve a régészek eddig mintegy 10 hektárnyi területet tártak fel, amely feltételezéseik szerint a település nagy részét átfogja. A régészek reményei szerint a következő évek további bányabővítései során a települések, illetve temető(k) teljes egészében feltárásra kerülhetnek.