-
(...)

- Írhatnál néha - így beszélt Gustin - kellemesebb dolgokról is... Nem mindig ilyen mocskos az élet... - Bizonyos szempontból igaza van. Rögeszmés vagyok, elfogult. Mutatja ezt, hogy mikor zúgott a fülem, mind a kettő, sokkal jobban, mint most, és óránként felment a lázam, akkor sem voltam ennyire búval bélelt... Gyönyörű álmokat gyártottam... Madame Vitruve, az asszisztensnőm hasonlóan vélekedett. Mindent tudott a keserveimről. Ha az ember olyan nagylelkű, hogy szétszórja kincseit, akkor előbb-utóbb szem elől is veszíti őket...

(..)
-
fordította: Szávai János

**


A 20. század utolsó harmadának egyik sikeres írójával, Jacques Borellel beszélgettem egyszer olvasmányairól, írói mintáiról. Három író neve marad fenn századunkból, mondta Borel, persze a franciákra gondolva, Proust, Claudel és Céline. Meghökkentem, annyira nem egyezett ez a lista a megszokott értékrenddel, pedig barátom nem meghökkenteni akart. Meg is magyarázta mindjárt, mire gondol. Az igazi irodalom mindig nyelvteremtés. A nagy író saját nyelvet teremt. És az a világ, amit írói nyelve kialakít, megformál, az egyúttal legsajátabb írói világa.
(...)
-
/L.-F. Céline Halál hitelbe - ford. Szávai János - Kalligram, 2006/






Kép: Arletty és Céline, 1958
-