"Ittasan várta betegét egy ügyeletes orvos Győrben"
Amikor ilyen esetek kerülnek a sztorivadász médiák rivalizálásának köszönhetően felszínre, hajlamos a nép azt hinni, hogy egyedi esetről van szó.
Egy francokat, hiszen az orvos is csak ember, azaz esetenként gyarló.
Ahogy gyarló az az autóbusz sofőr is az ismeretségi körömből, aki, ha szabadnapos, akkor szív, mint a homok, de van önkontrollja, és csak délután ötig, hogy legyen elég ideje a szervezetének kitisztulni a másnapi munkába állásig.
Egy beszélgetésünk során egy orvossal kapcsolatban bökte ki valaki, hogy az nem komplett, mire egy idősebb asszony a hallgatóságból közbeszólt, hogy az nem lehet, hiszen az orvosok azok mind épeszű okos emberek.
Ő nem ismerte azt a pszichiáter főorvost, aki naponta kétszer látogatott a lakása közelében található palackozott italok boltjába, hogy hogysem, sosem Coca Cola, vagy egyéb üdítő vásárlása miatt, hanem alkalmanként egy üveg Lánchíd konyak beszerzése végett. Hogy miért nem kettőt vitt egyszerre, egy utat megsprórolva magának - lám, a lélek titokzatossága -, ez hosszú évek óta rejtély előttem.
Általános meglepetést váltott ki ismerőseim köréből jó pár évvel ezelőtt, amikor egyik hozzátartozóm műtétjére várva, a majdani műtőorvost lecsekkoltam.
Leellenőriztem az életvitelét, informálódtam vele kapcsolatban: narkomániás-e, rendszeresen alkoholizál-e, rendezett-e a magánélete?
Igen, informálódtam, lévén szerettem volna megnyugtató módon elérni, hogy minél kisebb legyen a "balesetveszély" esélye.
Egyébként egy ilyen recesszió sújtotta országban, egy ilyen szétvert egészségügyű országban ma még inkább javasolni tudom mindenkinek, hogy végezzen kontrollt.
Végezzen, mert a győri eset nem csak Győrre jellemző, tartok tőle, hogy minden egyes napi problémákkal küszködő egészségügyi intézetben akadnak olyanok, akik a "maguk módján" próbálják oldani a feszültséget.
Te Magasságos: hány, de hány esetben leírtam én már azt, hogy békés időszakban zajló népirtás folyik nálunk.
Egy mesterien alattomos, módszeres népirtás, aminek minden bizonnyal megvannak, meglesznek a maga haszonélvezői.
Hiába, na, kell a hely az újaknak, hiszen egyre szűkebbnek bizonyul a ma még általunk lakott medence.