Kiterjesztetted néped fölé szárnyadat
Várod a szót, hogy adhass
Várod a közeledő lépést, hogy közelebb léphess
Mért nézzelek távolról, mikor magam mellett szemlélhetlek
Mért nézzelek ott, mikor itt Beléphetek
Úgy tanulhatok Tőled, ha megfogom kezedet
Úgy léphetek Veled, ha kezemnél vezetsz
Be akarok Hozzád lépni, hát mutatom azt, ami vagyok
Nyíltan jövök, magamat ahogy van, úgy mutatom
Míg vőlegény és menyasszony teljesen egy nem lesznek, egymásról lefejtik az eltartó kérget
Mikor látok, rámutatsz kérgemre és vársz, mikor felismerem, odaadom, örömmel adom
Önként adom, örömmel veszed
Ahogy adom, úgy növeled bennem Tüzedet
Tüzedet vágyom, ölelem
Bennem élsz, Benned élek