Ez kivételes volt.

Az olajos településeken, Bázakerettyén, Lovásziban, de még az én falumban Gellénházán is magasabbak voltak a jövedelmek és ennek megfelelően az életszínvonal is, mint az ország más részében. Nagyapám a MAORT-tól 200 pengő fixet kapott, de a háború után is a negyedéves prémiuma 3-4000 forint volt.
A házakat pedig még az amerikaiak építtették, mérnöklakások voltak. De építtettek strandfürdőt, munkáslakásokat, éttermet, kultúrházat is.
Gellénházán 1952-ben találtak olajat, másnap itt volt Rákosi. Megkérdezte az üzemvezetőt, a nemrég elhunyt, mindenki által nagyra becsült, 1956 után halálra ítélt Buda Ernőt, mire van szükség. Ő közölte, hogy ipartelepre, készenléti lakótelepre és terepjáró autókra.
- Mégis milyen autókra gondol? - kérdezett újra Rákosi. Mivel Ernő bácsi jobbára a Macket, a Dodge-t és a Jeepet ismerte, lévén ő intézte évekig a németek által elhurcolt MAORT-javak hazaszállítását Németországból, mindjárt mondta, amerikait. Rákosi így válaszolt:
- Mein liebe Kind, soviel Geld haben wir nicht! (Kedves gyermekem, annyi pénzünk nincs)
Szerencsére azért Tatrára volt, én pl. egy 111-essel költöztem ide 10 hónapos koromban. Akkor még akkora volt a sár, hogy a Tatra az ablak alá állt és a bútorokat azon keresztül pakolták be a lakásba.
A rendszámára nem emlékszem :)