Nekem is megfordult a fejemben korábban. Idéztem is Békés István könyvéből a Kik voltak a szkíták?-ban a Halmágyi nevű pórul járt uradalmi ispánról (neki a két heréje bánta a szilaj juhászlegénnyel való összeszólalkozást, pontosabban bajuszakasztást... na jó, pajesz--bajusz :) ).

"... elmaradott vidék volt az Alföld ebben az időben, nem vitás. Ványa határában húzódott akkoriban az ún. Perjési-puszta, ahol gyakran időzgetett Halmágyi Károly uram, a zsidó származású megyésispán. Hogy mit keresett ott, azt eleinte nem sokan értették, maga Szabó András sem, a juhász, akinek szemrevaló fiatal nejéről sugdosni kezdtek a környéken. Hitte is a juhász, meg nem is a szóbeszédet, de aztán csak lest vetett, és in flagranti kapta az uraságot az asszonykával. Halmágyinak a maradék vér is kiszállt a fejéből, amikor a két markos kéz, a juhászé és a bojtáré megragadta, ledöntötte, és előkapta a miskárolókést. Ami ezután történt, megrázóan barbár, szinte valószerűtlen: a szigorú férj ráparancsolt az asszonykára, vesse a tepsibe szeretője két heréjét. Amikor pedig ez megvolt, és a szörnyű étek elkészült, szinte harpagoszi jelenetre került sor: a méd király bizalmasához hasonlóan az asszonynak meg kellett ennie szerettének eme testrészét, büntetésül…" (8825. hsz.)

Korábban valószínűleg rosszul írtam: nem megyés-, hanem uradalmi ispán.