Nem mindegyik, de egyre több. A tudás elment az elmélet és a rutin felé. Eltűnik a régi dokik bölcsessége, amit még tovább is adtak a következő nemzedéknek?
Vhogy öreg dokik között nőttem föl, és még a fiatalokkal is szerencsém volt: ők számba vették az ösztönös infókat is. És ez óriási különbség, még kisebb bajoknál is. Rossz dokival egyetemista koromban találkoztam először. De a hozzáállásából tudtam is azonnal, h felül kell vizsgáltatnom, amit mondott (tüdőgyuszira orrcseppet...).
De itt nemcsak a szülő megérzése lett lenézve. A háziorvos is, meg mki, de egyáltalán a biztonság, h "hülye a szülő, de bebiztosítom magam, h hátha mégis bújkál vmi a gyerekben" -igaz, az utózmányok fényében télleg nincs rá szüksége, kimosdatják így is...