„a föld völgyéből egyre csak egyre
élet ingere száll föl hozzánk,
mámoros, vad nép eped, s falánk
hóhérlakomáknak vérgőzös füstje,
végtelen vágyak és vonagló kéj,
öldöklő kéz, uzsorás kéz, esdeklő kéz,
riadt és gyönyör űzte tömeg
pállik, rothad nyersen, löttyeteg,
ájtatot lehel s vad gerjedelmet,
fölfalja és kihányja önmagát
háborút költ, s szül lágy művészetet,
tébollyal dúl égő örömtanyát,
epedve csúszik parázna nászra,
s gyermeki élte mámorába’
fölbukik az árból egyre-másra,
ám az lesz, mi volt: por és trágya.”

-Hesse-