Úgy vélem, minden családmodellnek megvolt a maga előnye és hátránya, és a saját történelmi-társadalmi környezetétől sem lehet függetleníteni.

Annak, hogy régen tíz-tizenkét gyereket vállaltak az emberek, nem feltétlenül a nagycsaládpártiság, hanem inkább a megfelelő fogamzásgátlás hiánya volt az oka, és elég sok gyermek meg sem érte a kiskamaszkort. Ezeknek a  családoknak jellemzően más volt az életstratégiája, mint nekünk; ahogy a cikkben is említik, jóval korábban munkára fogták a porontyokat, mint manapság, az újabb gyermek nem csupán egy újabb éhes szájat, hanem két újabb dolgos kezet is jelentett. Ezért nem lehet összemérni azt az időt és energiát, amit akkoriban egy anya a nevelésükre fordított azzal, amennyit most fordít egy anya a nagycsaládra. És kérdés, hogy összeegyeztethető-e egyáltalán a kétféle modell.