Ln meg azt gondolom, hogy talán akármilyen központuság problematikus. Ezzel ugyanis valakit központba helyezünk, és pusztán a léte miatt elsőbbségi jogokat élvez.

Én magam is nagyon gyerekcentrikus vagyok, de azért azt már elég hamarmegtanultam a leggayobb lányom babakorában tőle, magától, hogy nagyon nagy szükségük van a gyerekek a korlátozásokra. ezt irad egyébként te is.

Az a gyerek, aki nem ismeri a saját határait, viselkedésének korlátait örökös bizonytalanságban él ebből adódóan mást sem csinál, csak azt próbálja meg kideriteni, hogy miben, meddig mehet el....

Na, de ez már nevelési kérdés, tényleg nem ide tartozik.:-)