Elvileg a gyermek-anya kötődés teóriája szerint 0-3 éves kor között képes a gyermek érzelmileg a szülőhöz kötődni. Ha ez a folyamat nem megfelelően játszódott le, akkor kül. kisebb-nagyobb, életre szóló érzelmi ill. mentálhigiéniai problémák léphetnek fel. Az érzelmi kötődés nemcsak a fizikai ellátás következménye, hanem a szülő érzelmeinek a gyermek felé irányuló megjelenitése, pl. ringatás, érintés, mosoly, lágy beszéd. Ezt a folyamatot segitené a GYES. De ha az anyuka nem képes a baba fizikai ill. érzelmi szükségleteit biztositani, akkor hiába van otthon három évig, a gyermek frusztráltan nő fel ami kiegyensúlyozatlan személyiséghez vezethet. Ebből a szemszögből nem a GYES-sel van baj, hanem a nevelő képességeivel és személyiségével. (Érdekes, hogy a másik véglet,  a túlzott, "majomszerü" gondoskodás is hasonló problémákhoz vezet - pedig ez is elég gyakori Magyarországon, ahol sok nő csak a gyermeknevelés révén tud érvényesülni.)

A Polidilihez a témának annyi köze van, hogy a fejlett országokban az emberek igencsak csodálkoznának hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben Mo. megenged magának egy ilyen őrületes luxust, mint a GYES. Már az sem igaz, hogy a fejlett országokban (mint pl. Kanada, ahol élek) egy keresetből el lehet tartani egy családot, és azért nincs GYES. Már vagy 20-30 éve rákényszerültek a nők hogy gyerek mellett is munkát vállaljanak. Egy évig maradhatnak otthon, 75 %-os fizetéssel. A GYES a szocialista rendszerre jellemző juttatás és valószinüleg előbb utóbb el fog tünni mert finanszirozásához MO-n egyszerüen ennek nincs meg a gazdasági alapja.