A var-khunok zöme (80-90 százalék) a csapadékosabb felföldi, hegyvidéki legelőkre vándorolt, a Kárpát-medencét övező régiókba és peremterületekre. A IX. század végi honfoglalóknál viszont igen jelentős volt a juhtartás Matolcsi és Bökönyi vizsgálatai szerint, ezért írta Györffy, hogy ezeknek megfelelt a szárazabb puszta, sőt a nedves füvű rétek az állomány pusztulását okozhatták volna.