A Pannóniában dúló éhínség leírása a Dado verduni püspökhöz (880–923) intézett levélben:

 

„Referam, quid audierim a maioribus, cum primum execrandae huius gentis nomen apud nos au­di­­tum est, sive illud historia sive sit fabula. Fames inmanissima quondam omnem Pan­no­niam, Histri­­am quoque et Illiriam ac vicinas gentes invasit. Cumque iam strages vulgi ca­ter­­vatim fieret, prin­­cipes regionum illarum ex consilio decreverunt, ut numerarentur sin­gu­lae domus et ut ex sin­gu­­lis domibus tot homines a dominis retinerentur, quot se viderent a famis periculo posse salvare. Cetera vero multitudo innumerabilis diversi sexus diversaeque aeta­tis abdicata est et proiecta in desertis et ignotis regionibus, interminantibus his, qui duce­bant eos dedituros se morti, quicumque ex eis reverti voluissent. Illi ergo a suis tam crudeliter de­re­licti diu per vastas solitudines vagantes tan­­dem intraverunt Meotides paludes ibique maio­re illius multitudinis parte fame consumpta pa­u­ci, qui robustiores erant et ingenio stre­nu­i, coeperunt insistere venationi, quoniam regio illa feris, avi­­bus et piscibus fertilissima est, et captarum ferarum carnibus alebantur pellibus tegebantur. Ta­­­li modo innumerabilis eorum cre­vit exercitus et a fame, quam sustinuerant, Hungri vocati sunt. Fre­ti ergo innumera multi­tu­­dine loca inculta et horrida relinquentes viciniarum primo gentium ter­ras invaserunt sum­mam sibi virium statuentes in exercitio sagittarum, quam artem ex necessitate di­dicerant, cum mise­ram in desertis degerent vitam. Nunc iusto dei iudicio in nostris grassantur cer­­vicibus et ubique intolerabilis eos formido praecurrit deo se per talia hominum monstra ulci­scen­te de nobis ...”

 

„Elmesélem, mit hallottam az idősebbektől, amikor ennek az átkozott népnek a neve a mi környezetünkben először elhangzott, akár hiteles történet az, akár mese. Igen hatalmas éhínség tört be egykor egész Pannóniába, Isztriába és Illíriába és a szomszédos népekre. Amikor már a tömeg pusztulása csoportosan történt, azon te­rü­letek fejedelmei (principes) megfontolás alapján elhatározták, hogy számol­ják össze az egyes családokat, és az egyes családokból a családfők (a dominis) annyi embert tartsanak vissza, amennyien szemmel láthatólag meg tudnak menekülni az éhínség veszélyétől. A maradék megszámlálhatatlan sokaságot pedig – különböző neműeket és eltérő korúakat – kitagadták, majd elhagyatott és ismeretlen vidékre vetődtek, mi­vel vezetőik azzal fenyegetőztek, hogy meg fogják gyilkolni azokat, akik közülük visszafordulnának. Azok tehát övéik által kegyetlenül cserbenhagyva, miután hosszú időn keresztül a hatalmas pusz­taságokon át vándoroltak, végül a Maiótisz-mo­csár­hoz értek. Ott pedig, miután e tömeg nagyobb része az éhségtől elpusztult, néhányan, akik erősebbek voltak és jellemükben tettre készebbek, vadászatba kezd­tek, mivel az a te­rü­let vadakban, madarakban és halakban rendkívül termékeny volt, és a zsákmá­nyolt vadak húsával táplálkoztak, bőrével ruházkodtak. Ily mó­don ha­tal­mas sereg nőtt belőlük, és az éhség alapján, amit elviseltek, Hungrinak ne­vez­ték el őket. A hatalmas tömegben bízván tehát a műveletlen és rémisztő he­lyeket otthagyva először a szomszédos népek földjeit rohanták le, a nyílvesszők hasz­nálatával túlerőt biztosítottak maguknak, amely ismeretet kényszerből tanultak meg, amikor nyomorult éle­tüket a pusztaságban tengették. Most (Nunc iusto…) Isten jogos ítélete miatt a mi nyakunkon erőszakoskodnak, és mindenütt növekszik a tőlük való elviselhetetlen félelem…”