Kedves Géza bátyám!

 

Van magyarázat! Még a tudományok terén is jellemző, hogy a vizsgálat tárgya minden esetben prekoncepciális folyamat: valaminek a feltételezése szükséges hozzá, eltekintve a véletlen felfedezésektől. (Az viszont önmagában nem tudomány.)

 

Nos, az ilyen prekoncepciók olykor kellemetlenek, de lehetőség van rá, hogy bizonyítsuk az ellenkezőjét. (Vagy nincs, de az pech. :o) )

 

Ami Önt zavarja - megjegyzem teljes joggal - az viszont a tudománytalan prekoncepció megjelenése [papparokka is ezt képviselte- jegyzem meg!], pontosabban az a "makacsság", melyről leperegnek az érvek, mely semmibe veszi az egy-egy megjegyzésére kapott újabb válaszokat, az a makacsság, mely eleve érv-hiányos, és e hiányt a puszta mennyiséggel - értsd: önismétlés -, vagy a "válasz helyett hagyjuk és ugorjunk" elvével  próbálja elfedni. (Bizonyos szint fölött meglehetősen eredménytelenül, más színvonalon viszont eredményesen!)

 

Kétségtelen, hogy ez a módszer meglehetősen kellemetlen, de hát éppen ez a célja: ha valakit kiszekálnak egy szószékről, annak nem marad fóruma saját igazának hirdetésére, illetve védelmére! Régebben egyszerűbb volt a helyzet: Szavonarolla például egyszerűen megégette az ellenzékét a főtéren felállított máglyán. (Az már csak a történelem tapasztalati tanulsága, hogy ő maga is ott végezte egy kicsivel később! Mindenki vonja le a szükséges tapasztalatokat belőle magának.)

 

Szóval ma azért egy kcisit jobb a helyzet, még mindig kellemetlen, de legalább nem olyan "meleg". Ugyanez egy máglyán már rosszabb lenne. :o)

 

Tisztelettel:

Esti János