"Hat pl. mert a tested felre tanulta, megtanulta elnyomni a szomjusagerzetet, es nem jelez idoben, csak extrem esetben."
Én ezt úgy veszem, hogy megszokta jobban hasznosítani azt, ami van.

"NEm egy ember tapasztalata, h intenziv vizivas utan sokkal jobban erzik magukat, "
Ezt magamról nem is tudom, nem szoktam magam túlinni. Annyit iszom csak, amennyi jóízűen lemegy, de azt már tapasztaltam, hogy ha túleszem magam, akkor az nagyon nem jó dolog. Jobb éhesnek lenni, mint túlevettnek, túlivottnak - azt hiszem.

"es akkor eled fel az igazi szomjerzet, ami sokkal egyertelmubb, es mar elobb jelzi a szomjusagot. "
Gondolom nálam jól működik a szomjúságérzet, csak az az érzésem, hogy így jobb hatásfokkal működik a testem. Gondolj bele, ha most le kellene futnod a maratoni távot (feltételezem, hogy nem vagy futó-atléta), úgy hogy nem állhatnál meg (mindig futnod kellene), akkor ez nem sikerülne. Vagy, ha nagyon kozkáztatnál és lefutnád valahogy, ráfizethetnél nagyon. De ha fokozatosan naponta növelnéd a távot, egy idő után képes volnál rá minden nehézség nélkül. Mit gondolsz, miért?

"Ez kulonosen a venekre igaz, h egyre kevesbe erzik a szomjusagot, es az eletuket jol eltoltik memoriahibakkal es egyeb problemakkal -felig kiszaradva. Aztan jol csodalkoznak, mikor "varatlanul" agynak dolnek, mert elfogyott az utolso csepp."

Igen, erről olvastam én is egyet mást. Még nem tartom magam vénnek (56 éves vagyok csak, de úgy érzem, még kisfiú vagyok, van hova fejlődnöm), tehát erről még nincs tapasztalatom. Gondolom itt a probléma az, hogy ezek az emberek ellustultak és már nem akarnak annyit mozogni. Az élet maga a mozgás, ha megállsz, az a véged kezdete. Nincs mozgás, nincs veszteség (vagy csak nagyon nagyon kevés), nincs hiányérzet, nem kell úgy a víz, nem kell annyira a táplálék. A leggyorsabb mozgás a gondolat, tehát ezt állandóan használni kell - törd a fejed, gondolkodj mindenfélén, hogy békében, egészségben élj az utolsó szuszig.

Persze, ha megérem 90-es éveim, akkor többet fogok tudni erről.