Bokros Lajossal Rádai Eszter készített interjút
Mit ért a terjedelem és mit a szerkezet szükséges változtatásán?

- Nézzük például az oktatási rendszert: miközben drámaian csökken az iskoláskorú gyermekek száma, ezzel párhuzamosan alig szűkül, inkább tovább aprózódik az iskolahálózat. Ugyan egyre kevesebb a közoktatási intézmény, a tanulók átlagos létszáma mégsem növekszik. A felsőoktatásban kiváltképpen nem látunk érdemi kapacitásszűkülést. Éppen ellenkezőleg, egyre több egyetem és főiskola nyílik, újabb és újabb karok és programok várnak akkreditálásra. A túlméretezett felsőoktatási intézményhálózatban pedig egyre nagyobb harc folyik a diákokért. Ez azzal jár, hogy egyre alacsonyabbak lesznek a felvételi követelmények, aminek következtében tovább csökken a minőség. A rossz minőségű diplomák iránt viszont alig van kereslet, és ez így van rendjén. A diplomás fiatalok körében jóval nagyobb a munkanélküliség, mint az országos átlag, noha az sem alacsony. A diplomás munkanélküliek tartalékserege egyre növekszik.

Amikor részleges reformok, vagy ahogyan nevezni szoktam, bizonyos reformpótlékok megvalósulnak, akkor azok egyéb fontos lépések híján látványosan kiüresednek, vagy akár éppen az ellenkezőjükre fordulnak. Ennek szép példája az egyetemekkel, főiskolákkal kötött hároméves megállapodás, ami elvileg hasznos elmozdulás az évről évre kiszámíthatatlanul változó finanszírozástól a nagyobb stabilitás irányába.

Igen ám, de nálunk a kormány minden egyes felsőoktatási intézménnyel szerződést kötött, és mindegyikkel olyan testre szabott követelmények alapján, amelyet a szóban forgó intézmények eleve képesek teljesíteni. Az sehol szóba sem került, hogy vajon mennyire piacképes diplomával lépnek majd ki a végzős diákok, és így mennyire lesznek sikeresek az életben. Tehát továbbra sincs semmiféle kimenetiteljesítmény-mérés!

Közben bizonyos vidéki főiskolák már lasszóval fogják a diákokat, akiktől nyilván nem lehet tandíjat szedni, még ha egyébként jogilag lehetséges is volna. Hiszen nem a diák érdeke odajárni, hanem a főiskoláé, különben elapad az állami finanszírozás. Ha viszont minden intézmény úgyis megkapja a túléléshez minimálisan szükséges pénzügyi erőforrásokat, akkor továbbra sem lesz érdemi verseny az egyetemek között. Vagyis az iskolaszerkezet változatlan, az intézmények érdekeltségi rendszere nem változik, minőségjavulást egyedül ösztönözni képes verseny nincs. Reform helyett reformpótlék tehát nem old meg semmit.

És továbbra is szentségtörésnek számít iskolák bezárásáról, összevonásáról beszélni. Ha viszont egyre több iskolát akarunk ugyanannyi vagy kevésbé növekvő forrásból finanszírozni, akkor az az egy főre jutó összeg csökkenését eredményezi.