Befejezés

,,A 13. fejezetről. A szárnyas tankról."

(Szuvorov) ,,A szovjet tábornokok nem csak arról álmodtak, hogy Nyugat-Európára dobnak több százezer ejtőernyős gyalogost, hanem több száz, talán több ezer tankot. A tervezők intenzíven keresték az utakat, hogy miképpen lehetne megvalósítani az álmot minél egyszerűbb és minél olcsóbb módon. Oleg Antonov, éppen az az ember, aki később a világ legnagyobb katonai szállító repülőgépeit tervezte, felajánlotta, hogy egy egyszerű, sorozatban gyártott tankra rakjanak fel szárnyakat és vezérsíkokat, felhasználva a harckocsi páncéltestét, mint konstrukciós vázat. Ez a rendszer a KT nevet kapta - szárnyas tank. A légi kormány vezetékeit a harckocsi ágyújára szerelték. A harckocsi legénysége a légi irányítást a harckocsi belsejéből végezte, a lövegtorony és lövegcső mozgatásával. A KT - maga a megdöbbentő egyszerűség. Természetesen a tankban történő repülés finoman fogalmazva is normák fölött állt, de az emberi élet a Szovjetunióban még olcsóbb volt, mint a harckocsira felrakott szárnyak."

Nos, valóban létezett ez a KT. Ebben az idézetben engem a következő dolog késztetett csodálkozásra. Minek kell hirtelen ilyen technikai apróságokat mesélnie arról, hogy ezt a szerkezetett hogyan is akarták irányítani a levegőben? Hogy bemutassa saját jártasságát és jól informáltságát, és ezáltal a naív olvasó megelőlegezze neki a meséire a bizalmat?
Arról van szó, hogy a rezunovi leírásban - a szerkezet légi irányítása kapcsán, azaz az ágyúra szerelt vezetékek - olyan vadbaromság, amit egy technikailag jártas ember képtelen nyugodtan olvasni. És ehhez még csak pilótának vagy repülőgép-tervező mérnöknek sem kell lenni. Képzeljék el magukat a lövész helyébe, aki kinéz a célzóberendezésen és próbálja irányítani a járművet a levegőben, mozgatva egyszerre a lövegtornyot és a löveget. Ilyen szerkezeti megoldással még elméletben sem lehet légi járművet vezetni, nehogy a gyakorlatban! Egy pilóta sem lenne képes erre a lövész helyében, mivel ilyen irányítási rendszerrel nem tud azonnal reagálni a repülő szerkezet viselkedésére a levegőben, miközben az adott harckocsinál a lövegtornyot forgató berendezés működtetése 10 másodpercet venne igénybe. A célzóberendezések nagyítása miatt, és az előrehozott kép pár foknyi eltérése nem teszi lehetővé a konstrukció megfelelő irányba történő mozgatását, a leszállásról már nem is beszélve!
Hogyan is történt valójában? Nyissuk ki Antonov könyvét/14/, és olvassuk el. Először is, a vezetékek a vezérsíkoktól a jármű vezetőjéhez futottak be, ahonnan pilóta úgy irányította a repülést, mint ahogyan azt a korabeli repülőgépeken tették. Másodszor, a harckocsit a levegőben elviekben sem lehetett irányítani, mivel az első és egyetlen kísérleti repülésre a KT szerkezet alapját képező T-60 harckocsi löveg torony nyélkül indult.


(Szuvorov) ,,A KT 1942-ben repült. Stiven Zalog, kimagasló nyugati szakértő könyvében vagy egy egyedülálló kép, amely egy repülő tankot ábrázol, szárnyakkal és farokkal."

Képzeljék, szárnyakkal és farokkal. Ki látott már ilyet, hát még farka is van...
Igen, valóban repült, és erről már szó esett. A szovjetunióban felnőtt olvasót ilyesmivel nem lehet meglepni, ugyanis a repülő tank és makettjének fotói már a 60-as évektől többször megjelentek különböző lapokban, például a népszerű ,,Tehnyika Molodezsi"-ban. Sok helyen csak a repülőtéri fotók szerepeltek, de mégis...

(Szuvorov) ,,Oleg Antonov a szárnyas tankjával elkésett a háború kezdéséhez, ráadásul az nem is úgy kezdődött, ahogyan azt Sztálin tervezte, ezért a szárnyas tankok ugyan olyan fölöslegessé váltak, mint az egymillió ejtőernyős."


Íme, az erőltetés még egy tipikus példája. Hiszen maga Rezun valószínűleg tisztában van vele, hogy a KT-nak valymi kevés köze van az Európa elleni első csapás terveihez, mivel Antonov nem csak ,,elkésett" a KT-val a háború kezdéséhez, hanem maguk a munkák is ezen a gépen... 1941 decemberében kezdődtek.

(Vége; megvan még a cikknek a korábbi verziója, ha van rá érdeklődő - abból is berakom a hiányzó részeket.)