Régi történet. Még nem volt net. A tutti frutti magazinban és egyéb, annál minőségileg gyengébbre nyomtatott lapokon terjedtek a hírek. Volt és azt hiszem van is egy állandó szereplője az oldalaknak. Attila-pécsről. Ő homokos. Az írását megismerni ezer közül. Még a buszállomások és a vasútállomások wc-it is teleírta, Békéscsabától Pécsig..Nem is ez a lényeg. Kb 5 éve megjelent egy hírdetés, hogy "szaros pelenkámat postán elküldöm". Állítólag ez egy nő volt. Lehet. Viszont az is lehet, sőt úgy is van, hogy Zalaegerszeg mellett dolgozott egy elmegyógy intézetben (Pózva) és ott ugyebár a betegek termelik a cuccot. Micsoda fantasztikus üzleti érzék. Mondtam én, amíg lószar van, veréb is van..
Azt nem tudom, hogy volt-e neki "verebe", de az ötlet "zseniális".
Sajnos én nagyon hitetlen vagyok. Egyszerűen ráérzek, ha átbaxnak. (amúgy meg a "sztem, vok, naon, 1szer...stb" fogalmazás csak 17 éves korig divat. A nyelvezet az "ős SMS korszakból maradt vissza, amikor meghatározott karaktert lehetett csak küldeni és ezért rövidíteni kellett.)

Eset a következő: bepisilt lányt sajnos még nem láttam, vagy nem emlékszem rá, pedig emlékezetes lenne. Öregasszonyt már igen, utcán, de arról szemmel látható volt, hogy beteg.
Múltkor mentem föl az etnikailag szennyezett Lehel téri metróból. A lépcsón üldögélt egy hajléktalan. szemmel láthatóan a tablettás bor kiütötte, mert nézet bele a világba, de nem fókuszált a szeme sehova. No, a koma lassan maga alá hugyozott. (erre ez a legjobb szó, mert bepisilni értelmesebben szoktak). Feltehetően már volt a gatyeszban némi szilárdabb anyag is, mert a lé elkezdte oldani. a kománk színes, barnás levet eresztett és a környezete nagyon kezdett bűzleni...micsoda "élmény!" szaktársak, csak messziről érdemes szemügyre venni. Így soha nem akarnék járni, akármenyire is jó bepisilni...