Zicherman Istvan Creative Commons License 2008.05.12 0 0 4
(Folyt.)

Bárhogyan is vesszük, ha maguk véletlenül találnak a BT-n, vagy bármilyen más harckocsin (például T-72-őn), esetleg egy személygépkocsin (és nem feltétlenül szovjet gyártmányún) olyasmit, ami hasonlítana egy ,,teljesítmény korlátozóra", az egyáltalán nem jelenti szt, hogy azt a járművet kizárólag a Szovjetunió útjaira készítették, és hogy ezt a ,,korlátozót" utánna ki kell kaparni a motorból, amint autósztrádára tévedtünk.
Közelítsük meg a kérdést egy másik irányból is. Mint meggyőződhettünk róla, a motor fordulatszámát nem azért korlátozzák, hogy a motor teljesítménye valamiféle veszélyt jelent a harckocsikra az autósztrádán kívül, hanem azért, mert veszélyt rejt önmagára nézve - nem szabályozod a fordulatszámot, és a motor tönkre fog menni.
Tételezzük fel, hogy mégis létezik valami mítikus ,,teljesítmény-korlátozó", amelynek köszönhetően megnövekszik a motor teljesítménye anélkül, hogy megváltozna a főtengely fordulatszáma (például, a a forgó momentum növelésével). Hiszen megnövelni a fordulatszámot nem szabad, hiszen ez nem egy, mondjuk, Toyota könnyű motorja - ott le lehet kapcsolni a fordulatszám-szabályozót, oszt rohangáljál az úton... Itt viszont egy nehéz motorról van szó, amelyben igen magas a mozgó idomok inerciója és rendkívül magasak a centrifugális erők.
Szóval, megnövekszik-e a harckocsi maximális sebessége ha nő a motor teljesítménye, ugyan olyan maximális fordulatszám mellett, illetve egyéb, hasonló és egyenlő viszonyok között? A választ erre meg lehet találni a harckocsi vezetésének elméleti kurzusában /8/. A közvetlen, natúr teszteléseken kívül a maximális sebességet analitikus úton is ki lehet számolni - végre kell hajtani a kinematikus és vonóerő számítást.
Ahhoz, hogy megkapjuk a maximális sebességet, a tank kinematikus jellemzőiből kiindulva, elég megállapítani a harckocsi vezető kerekének a maximális forgás-sebességét, ebből pedig kikövetkeztetni a harckocsi vonal-sebességét a legmagasabb áttétnél. Ehhez ismerni kell: a motor főtengelyének maximális forgási sebességét, a transzmissziók és oldalsó reduktor áttét számát, és a vezető kerék rádiuszát. A feladat, mint láthatjuk, meglehetősen egyszerűen megoldható...
A vonóerő számítása természetesen nehezebb feladat. Itt figyelembe kell venni a motor forgó momentumát különböző forgásszámnál, a transzmisszió kinematikus jellemzőit különböző sebességnél, a teljesítmény vesztességet a motor rendszereiben, a futómű elemeiben, az oldalsó reduktorban, a transzmisszióban és a külső ellenállást. A maximális sebességet, általában, úgy számolják ki, hogy olyan ellenállást vesznek alapul, ami megfelel a szilárd felületű földútnak.
Miután végrehajtjuk a maximális sebességet érintő számításokat a kinematika és a vonó értéknek megfelelően, két jellemzőt kapunk, amelyből az egyik megfelel a motor maximális fordulatszámának a legnagyobb sebességnél, a második - a húzóerőnek felel meg, amit a motor hoz létre, illetve a külső és belső ellenállás együttes ereje. A tank maximális sebessége kisebb lesz, mint az elvégzett számításokban szereplő adat. Ez arról tanúskodik, hogy amennyiben sikerül elérni a maximális fordulatszámot percenként - 1650 (az M17T motornál) vagy 1800 for./perc. (V-2 motor) a legnagyobb sebességen, akkor a teljesítmény már nem játszik szerepet. Hiába fogjuk az a tízszeresére növelni, a járműsebessége ettől még változatlan marad.
A technikai kérdéseket tisztáztuk, most pedig térjünk át az operatív-harcászatikra. Még ha - tételezzük fel - létezik az a szerencsétlen ,,teljesítmény-korlátozó", minek azt leszerelni az autósztrádákon? Hogy részt lehessen venni egy sport világbajnokságon? Tudja meg a történész úr, hogy a harckocsi maximális sebességének semmi köze sincs az olyan fogalmakhoz, mint amilyen a ,,támadás tempója" és az ,,egység menetvégrehajtásának átlagideje"! És pedig ezekkel a fogalmakkal kell operálni, ha már Európa meghódításának terveit szövögetjük. Ha gyors harckocsikkal akarjuk meghódítani Európát, akkor - Rezun szerint - ezek valami magányos harckocsik lesznek, mert bármennyire is gyors egy harckocsi, még a modern korban is egy harckocsioszlop mozgási sebessége körülbelül 20km/h-t tesz ki.
A valós életben, és nem a pszeudo-történelmi költeményekben, a BT harckocsikkal felszerelt alakulatok meglehetősen szerény sebességeken hajtották végre a menetgyakorlatokat. Például, a Halhin-Gol körüli harcok után, egy teljesen átlagos menetvégrehajtás alatt, az állandó diszlokációs körzet irányába, a BT-5 harckocsik három zászlóalja és egy zászlóalj BT-7 (mind az M.P.Jakovlev elvtárs nevét viselő, Lenin érdemrendes 11. harckocsizó dandár állományából) a 630 kilométert négy huszonnéhy órás menetben hajtották végre /9/. Ez átlagban 157,5 km naponta, vagy 15,75 km/h napi tízórás menetvégrehajtási idő mellett.
1939 júliusában a 6. harckocsizó dandár BT-7 tankjai 800 km távolságot tettek meg 55 munkaórában, 6 nap alatt/9/. Ebből következően igen határozottan lehet állítani, hogy az átlagos mozgási sebességük 14,5 km/h volt.

(Folyt. köv.)
Előzmény: Zicherman Istvan (3)