"A kormány 1926-ban visszautasította azt a kérvényt, hogy ezeken a területeken az ír legyen a közigazgatás nyelve. Ezt csak alig-alig ellensúlyozta néhány jószándékú rendelkezés, például az, hogy az állami alkalmazottaktól megkövetelték a nyelvtudást, mivel magas szintű nyelvismeretet éppen nem vártak el, és a embereknek a munkájuk során ritkán nyílt alkalmuk élni a nyelvtudásukkal (a legtöbben nem is tudtak volna). Ha egy írajkú embernek bármilyen hivatalos ügyet kellett intéznie, ezt csakis angolul tehette meg. A Bord na Gaeilge jelentése még 1986-ban is rávilágított, hogy 'az állami közigazgatás az elangolosítás egyik legnagyobb elősegítője a Gaeltacht területén'. (“The Irish Language in a Changing Society: Shaping The Future”, 41. oldal. Szerző: Advisory Planning Committee of Bord na Gaeilge. Kiadta a Criterion 1986-ban.)
Az új állam az iskolákon keresztül igyekezett terjeszteni a nyelvet. Némely politikus úgy vélte, hogy egy emberöltőn belül az ír lesz az uralkodó nyelv az országban. Mint látjuk, tévedtek."
/.../
Az ír nyelv ma
A közúti táblák Írország teljes területén kétnyelvűek. Dublinban viszont, mióta 2002-ben új közlekedésirányítási rendszert vezettek be, a táblák többsége egynyelvű angol. Az indoklás szerint a kétnyelvű felirat túl sok helyet foglalna a táblán, így messziről nem lenne olvasható. Hogy csak az ír felirat maradjon, azzal hárították el, hogy senki nem tudná, mit jelent, holott évtizedekig használták őket. (!!)
Az ír telefonkönyvek szintén csak angol nyelvűek 1999 óta. Manapság az a szokás is visszaszorulóban van, hogy – az egyébként angol nyelvű – leveleket írül kezdik (A Chara – barátom) és fejezik be (Is mise le meas – kb. maradok tisztelettel).
A parlament által elfogadott törvényeket elvileg angolul és írül is ki kell hirdetni, de a gyakorlatban ez gyakran csak angolul történik meg. Sok ír nyelvű kiadványban vannak nyelvtani hibák, ami érthetően zavarja az írajkúakat és rombolja a nyelvvédőkről alkotott képet. Ennek kivédésére 2003-ban elfogadtak egy törvényt, ami kimondja, hogy minden állami publikációt ki kell adni mindkét hivatalos nyelven, és felállítottak egy új hivatalt: a nyelvi biztosét, aki egyfajta ombudsman módjára őrködik afelett, hogy a két nyelv egyenlő bánásmódban részesüljön.
A fontosabb tényező a nyelv visszaszorulásában azonban az angolajkúak beköltözése a Gaeltachtba, az írajkúak elvándorlása, és azoknak az írajkúaknak a visszatérése, akik angolajkú családba házasodtak be. Ezt a jelenséget kormányzati támogatások és az infrastruktúra fejlődése is erősítik. „A gaeltachtbeli gyerekeknek mindössze a fele tanul meg írül otthon, a családjától… ez összefügg a magas szintű bevándorlással és visszavándorlással, ami az elmúlt évtizedek gazdasági átrendeződését kísérte” (The Irish Language in a Changing Society: Shaping The Future, 26. oldal). Sokan úgy vélik, hogy ez az antinacionalisták szándékos kísérlete a nyelv eltörlésére. „Előre megjósolható volt, hogy a gazdasági fejlesztések ilyen következményekkel fognak járni” (47. oldal). Hogy elejét vegyék az ír nyelv végleges eltűnésének Gaillimh-ben, utolsó erőfeszítésként szabályozzák az új otthonok építését az ír nyelvű területeken. Ettől az intézkedéstől várják, hogy biztosítsa, hogy az angolajkúak aránya nem nő tovább a helybeliek között. De ez talán túl kevés és túl késő, hiszen sok ilyen területen többségben vannak az angolajkúak, minden írajkú kétnyelvű és a mindennapi életben az angolt használják, csak egymás között beszélnek írül."
Nem tudom, de még igy sem jön ki a másfél millió írül beszélő... én is tanultam az általánosban oroszt, de messze vagyok attól, hogy azt mondjam: felsőfokú szinten beszélek oroszul.
Márpedig te épp azt mondod, hogy akinek nem anyanyelve, de "birja és használja" a gaelt", az felsőfokon beszéli.
Mnah ne máár :))
A felsőfokú nyelvhasználat gyakorlatilag egyenértékű az anyanyelvi szintű nyelvismerettel!
Attól hogy az írek tanulják az iskolában a gael nyelvet, igen messze vannak attól, hogy azt használják, és még a kormányzat sem támogatta-támogatja, sőt: még a közhangulat sem! (lásd beidézett cikk!)