A szkír, szagartosz, *szabartosz, szabír, ugor, avar népnévről
Issachar = Assakar (Sagartoi - in Iran and Scythia), Sagaruce (Scythia), Sakauraka (Scythia), Scirri (Galatians), Skirri (Gothic group)
Minden jel arra vall – Jordanesnél is láttuk –, hogy már a 453-mal véget érő nagy hun vándorlással érkeztek szabírok (avarok), sőt hunogurok a Kárpát-medencébe, akik Atilla halála után részben visszahúzódtak a Fekete-tengerhez. Edekon és fia, a Bizáncban magister militum címet szerzett Hunwulf szkírjeiben így is talán szabírokat kell látnunk, akiknek uralmát Pannóniában és Illíriában az osztrák Herbert Mitscha-Märheim pl. bőségesen dokumentálja (Die Herkunft der Baiern; in: Mitteilungen der Anthropologischen Gesellschaft in Wien, LXXX, 1–2, Horn–Wien, 1950; Dunkler Jahrhunderte goldene Spuren – Die Völkerwanderungszeit in Österreich; Wollzeilen, Wien, 1963). Ezek a szkírek voltak az egyetlen – nem mellékesen Kelet-Róma által is elismert – hatalmi tényező errefelé. 488 után – amikor a keleti-gót Theodorik elvágta az itáliai király Odoaker és fivére, Hunwulf között az összeköttetést – szadag, szarmata, szvéb (sváb), illetve herul alattvalóik társaságában az Enns, Isar és a Lech folyók mellékére vándoroltak. Hangsúlyozom, nem bizonyított, hogy a szkír népnév azonos lenne az ugorral, illetve a szabírral, de több oldalról valószínűsítik, hogy a Hunwulf által északnyugatra vezetett népesség alkotta a későbbi bajuwar-bajor etnikum magvát.
Az ugor, ogur, avar, szabír stb. népneveket ráadásul lehetetlen elválasztani a bolgárok nevétől. Ez azért fontos, mert – ahogy Mitscha-Märheim is megjegyzi – az onogurokat, a bolgárokat sorozatosan a hunok leszármazottainak tekintik az egykorú kútfők. A hunogurok vagy protobolgárok már a IV–V. században a hun szövetség tagjai voltak, és a későbbi Baján-féle avarok közt is nagy onogur-bolgár kontingensekről tudósítanak a leírások. A pannóniai bolgárok és a magyarság kialakulása c. tanulmányában (Csavdar Dobrev, Juhász Péter, Petar Mijatev szerk.: Tanulmányok a bolgár–magyar kapcsolatok köréből – A bolgár állam megalapításának 1300. évfordulójára; Akadémiai, Bp., 1981) Simonyi Dezső több onogur betelepedési hullámot különít el hazánk területén. A 475 körüli betelepülés talán éppen Hunwulf kezdeményezésére történt. Ezt követte az 568-as, Baján vezette bevándorlás, ami nagyszámú bolgárt sodort magával, sőt rajtuk kívül tízezer kutrigur-bolgár Dalmáciában is letelepült. Nem sokkal később, 597-ben újabb hunogur vagy várkony hullám érkezett: a tarniákoké, a kotzagereké és a zebendereké. Az utóbbiakban Götz szabírokat lát, de az avar népnév toldalékolása – magához a bolgárhoz hasonlóan – a kotzagereknél is nyilvánvaló. Végül, bár ezt Simonyi nem ismeri el, a régészeti leletek alapján 670 táján egy újabb onogur nép igen nagy tömegű betelepedése regisztrálható a Kárpátok koszorúin belül, ezek lennének a László Gyula révén ismertté vált griffes-indások.
--------------------------------------------------------------------
Odoakernek nemcsak a fivére (Bóna szerint az öccse), de a fia, Oklan Telan is rejtélyes történelmi szereplő. Fehér Mátyás Jenő szerint az ő nevének a második fele egyszerűen csak fiút jelent: az oszmánok és más, türk nyelvet beszélő népek, valamint a mongolok ma is fiút értenek az oglán alatt. Itt érdemes megjegyezni, hogy Odoaker fivére, Hunwulf egyúttal a turcilingek királya is volt. Fehér egy Tulna alakban előforduló altáji nevet említ, Sebestyén László pedig Odoaker fiának tulajdonítja Tulne, a későbbi Tulln város alapítását (vö. Tolna).
