Ha már viccelődünk, az alábbi megvolt?

A Szojetúnióban a peresztrojka idején kitalálták, hogy legyenek Moszkvában is vigalmi negyedek. Ki is küldtek egy jóelvtársat Párizsba a know-howért, ugyan, nézné már meg hogyan működik egy kupleráj.
Hazaérve egy az egybe átvették a francia modellt, a berendezést, a bútorokat faximile lemásolták, csodálatosan.
Majd beindították és döbbenten látták, hogy baszik működni, nem jönnek a kuncsaftok.
Beindult az elemzés, hogy mi is a hiba.
-A belsőépítészet? De hiszen az utolsó tapétáig olyan, mint a francia.
-A bútorok? Ugyan.
-Az ital? Frászt. Finom pezsgő, kaviár, komilfó.
Mivel már a glasznoszty is ott tiporgott a kapuban valaki óvatosan meg merte kérdezni, hogy nem-e esetleg-e a nők...???
-Ki van zárva!!! Negyven éve megbízható párttag valamennyi!!!

Lásd be, hogy az államot működtető modellek normálisabb helyeken organikusan alakulnak ki. Svájcban nem volt nehéz a föderatív modellt összehozni, gondolj csak bele, hogy mennyire előmozdítja a viszonylagos függetlenséget és a helyi ügyek helyben intézését az olyan apróság, mint például a földrajzi izoláció. Kecskemétről Szegedre egy jobb szekérrel szinte az év bármely szakában egy nap alatt simán átzötykölődhettek, próbáltad volna meg ezt Bellinzonából Lausanneba. Majd ha odaértél volna, spekulálhattál volna, hogy milyen nyelven is beszélgess el a helyiekkel: tudsz te franciául, vagy esetleg tudnak ők olaszul?

Szóval igen. Át lehet venni a svájci alkotmányt, miért is ne.
De nem szabad megállni félúton: az alkotmánnyal együtt át kell venni a svájci polgárokat is és last, but not least a hegyeket.
Na, ha az utóbbit garantálod, akkor támogatlak az átvételben.