"A VIII. század derekára soha nem látott méretű kiszáradás köszöntött a Kárpát-medencére, annak is elsősorban a központi területeire, aminek következtében a lakosság a szláv szolganépek által lakott peremterületek felé menekült, és ott nyelvében szépen el is szlávosodott, mint a bolgárok."

Bóna István: "A szövetséges szláv törzseket vagy csoportokat ethnarchoi, tehát saját népükből kiemelkedő vezérek vezették; ezek körülbelül úgy függtek az avaroktól, mint korábban a germán törzsek királyai a hunoktól. Alkalomadtán úgy is viselkedtek; a központi hatalom gyengülésével függetlenítették magukat, vagy éppen lerázták az avar uralmat (például a frank Samo segítségével) ... Azok a többnyire régészeti elméletek, amelyek az Avar Birodalom központi területein letelepült szláv lakosság tömegeit vélik látni, nem támaszkodnak bizonyító adatra. Legalábbis ennyire bizonytalanok azok a nézetek, amelyek az avarok között mozaikszerűen élő szláv csoportokat tételeznek fel; a korai avar gazdaság és társadalom szerkezete eleve kizárja ezt a lehetőséget. A régészet eredményeiből csupán az látszik valószínűnek, hogy a korai avar temetőkben szórványosan (1-2 %) előforduló, keleti-szláv viseletben eltemetett asszonyok szláv származásúak voltak. A nomádok mindenkor híjával voltak az asszonynak, szláv exogámiával tehát magától értetődően számolhatunk a körükben ... A szlávok kárpát-medencei benyomulására legkorábban Erdélyből ismerünk kétségtelen hitelű régészeti bizonyítékokat ... szegényes urnatemetőikben a legsajátosabb korai szláv temetkezési szokás, az özvegyáldozat is megfigyelhető."

(Bartha szerk. i. m. 318--19.)