Idősebbik atyai nagybátyját Valamirnak, a fiatalabbat Vidimirnek hívták. A Valamir személynévről korábban kimutattuk, hogy az a hun Balambirból, Balamirból eredhet, a szláv Vlagyimirhoz hasonlóan. Theodorik édesapját pedig úgy hívták, hogy Theodemir. Mindannyian a hunok alattvalói voltak. Ezek a -mir végződésű nevek (Mojmir stb.) valahogy mindig a sztyeppei népeknél vagy a velük szomszédos területeken fordulnak elő, ott, ahol a hunok, hun-avarok stb. kulturális hatása kétséget kizáróan tetten érhető. A ’kis béke’, ’világocska’, az ’én békém’ szláv etimológiák egy uralkodónév esetében amúgy sem tűnnek túlságosan hihetőnek…

 

Mivel Vandalarius fia, a keleti-gót Valamir 420 tájékán született, méghozzá hun alattvalóként, kézenfekvő arra gondolni, hogy egy fél századdal korábbi hun uralkodó nevét viselte. Egyébként Bóna is többször kimutatja még a hun etnonimát is a korabeli germán személynevekben.

 

 

 

Jordanes (XLVIII, 130 és 247–249):

 

Quam adversam ejus valitudinem captans Balamber rex Hunnorum in Ostrogothorum partem movit procinctum, a quorum societate jam Wisigothae quadam inter se contentione sejuncti habebantur. Inter haec Ermanaricus, tam vulneris dolorem quam etiam Hunnorum incursus non ferens, grandaevus et plenus dierum centesimo decimo anno vitae suae defunctus est. Cujus mors occasionem dedit Hunnis praevalere Gothis illis, quos dixeramus in orientali plaga sedere et Ostrogothas nuncupari … Qui, avi Wultwulfi virtutem imitatus, quamvis Ermanarico felicitate inferior, tamen aegre ferens Hunnorum imperio subjacere, paululum se subtrahens ab illis suamque dum nititur ostendere virtutem, in Antorum fines movit procinctum, eosque dum aggreditur prima congressione superatus … Sed dum tali libertate vix anni spatio imperasset, non est passus Balamber, rex Hunnorum, sed ascito ad se Gaisamundo, Hunimundi Magni filio, qui juramenti sui et fidei memor cum ampla parte Gothorum Hunnorum imperio subjacebat, renovatoque cum eo foedere, super Winithaharium duxit exercitum; diuque certati, primo et secundo certamine Winithaharius vincit.  Nec valet aliquis commemorare, quantam stragem de Hunnorum Winithaharius fecit exercitu. Tertio vero proelio surreptionis auxilio ad fluvium nomine Erac, dum utrique ad se venissent, Balamber, sagitta missa caput Winithaharii saucians, eum interemit neptemque ejus Waldamarcam sibi in conjugio copulans jam omnem in pace Gothorum populum subactum possedit, ita tamen, ut genti Gothorum semper proprius regulus, quamvis Hunnorum consilio, imperaret.

 

„Amint Balamber, a hunok királya értesült Hermanaricus állapotáról, harci készültséggel indult az osztrogótok területére, akiknek a szövetségéből a vizigótok közös megegyezéssel ekkorra már kiváltak. Közben Hermanaricus, nem viselve tovább a seb okozta fájdalmat, sem a hunok támadásait, igen idősen, száztíz éves korában megszabadult életétől. Halála alkalmat adott a hunoknak, hogy fölébe kerekedjenek ezeknek a gótoknak, akik, mint említettük, a keleti területen élnek, és akiket osztrogótoknak neveznek … Ez a [Vinitharius] nagyapját, Vultulfust utánozta bátorságban. Ámbár Herman­aricusnál kevesebb szerencséje volt, mégis nehezen viselte a hunok uralmá­nak való alávetést. Lassanként kivonta magát a hatalmuk alól. Miközben arra törekedett, hogy bátorságát fitogtassa, az antusok területére indított táma­dást. Amikor megrohanta őket, az első összecsapásban legyőzték, később azonban szerencsével járt … Alig egy éve uralkodott azonban ilyen szabadságban, amikor Balamber, a hunok királya, nem tűrte ezt tovább. Magához hívatta Gesimundust, nagy Hunnimundus fiát, aki emlékezve esküjére és hűségére, a hunok uralma alatt állt a gótok jelentős részével. Miután megújították a szerződést, Vinitharius ellen hadat vezetett. Hosszas harc után az első és a második csatában is Vini­tharius győzött. Senki sem képes visszaidézni, mekkora pusztítást végzett Venetharius a hunok serege között. A harmadik ütközetben, az Erac nevű folyóhoz észrevétlenül lopakodó Balamber – mialatt mindketten ehhez vonultak – nyilát kilőve Venethariust a fején találta, és megölte őt. Unokáját, Vadamercat pedig házassági kötelékkel magához láncolta, ezzel a gótok egész alávetett nemzete felett békében ural­kodott, de úgy, hogy a gótok népének, ámbár a hunok tanácsát követve, mégis mindig saját király parancsolt.”

 

 

 

Balamir (auch Balamber) war angeblich ein König der Hunnen im 4. Jahrhundert.

 

Már a híres XIX. századi filológus, Müllenhoff  figyelmeztetett rá, mekkora hiba volna gótnak minősíteni az ominózus hun nagykirály nevét, ennek ellenére szép számmal akadtak (pl. Schönfeld 1911-ben), akik megtették ezt különösebb tudományos aggodalmaskodás és lelkiismereti gátlások nélkül. Maenchen-Helfen is csak annyit jegyzett meg vele kapcsolatban, hogy feltehetően hasonult a gót Valamir király nevéhez: „The name of the king who is said to have married a Gothic princess was apparently assimilated to Gothic Valamer. It was Balimber.” A Wikipedia ennek megfelelően írja: „Der Name ist dem gotischen Valamer (Valamir) angeglichen, und sicherlich trugen die um 375 nach Westen vorstoßenden Hunnen noch keine gotischen Namen”.

 

 

 

Маламир е средновековен български кан, управлявал България от 831 до 836 г. Маламир е третият (най-малкият) син на кана субиги Омуртаг.

 

Steven Runciman: „That Malamir existed we know, not only from inscriptions, but also from the account given by Theophylact of Ochrida, the only historian to attempt a connected account of the reigns and relationships of the Khans of Krum’s family; he clearly had access to some older source now lost. He says that Omortag had three sons, Enravotas, Zvenitzes, and Malamir (Μαλλομηρός); Malamir succeeded his father, and was succeeded by his nephew, the son of Zvenitzes; a few lines below this second item he speaks of the Bulgarian Khan as ‘ ὀριθὴς Βωρίσης ’² — a phrase that has usually been emended as ‘ ὁ ῥηθεὶς Βωρίσης. ’ Malamir is also mentioned as Baldimer or Vladimir in the account given of the exiles of Adrianople by the Logothete: which a few lines below suddenly mentions Michael (Boris) as Khan. But all the Logothete’s information is misty; Baldimer is called the father of Symeon.³

 

² Theophylact, Historia XV. Martyrum, pp. 193, 197.

³ Leo Grammaticus, pp. 231-2 (Βαλδίμερ): Logothete (Slavonic version), pp. 101–2 (Vladimir).”

 

(A History of the First Bulgarian Empire; G. Bell & Sons, London 1930, 293. o.)

 

 

 

 

The 17th century Volga Bulgar compilation Ja'far Tarikh represents Balamir (i.e., Malamir) as the son of Yomyrčak (i.e., Omurtag)... (Jumurdzsák = Omurtag)

 

Ami a Malamir és Balamir közötti összefüggést illeti, az m–b hangátmenet jelenségével legutóbb a méd topikban foglalkoztunk (528–531. hsz.).

 

 

Végezetül, ha már itt a Kárpát-medence környékén ennyi Balambér élt, joggal vetődik fel a kérdés, hogy a magyar Velemér településnévnek mi köze lehet Balamer (Balamir, Balamur, Balamber, Balambir) hun királyhoz, Malamir bolgár-hun kagánhoz, végső fokon pedig a khūzestāni Malāmir faluhoz, amelyet az elámiták még Ayapirnak hívtak...